Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 5. szám - Ujabb néhány szó a biztosítási novella (1927. évi X. t-c.) átmeneti intézkedéseihez

188 szempontok a föJimondáisok alakszerűségeit megkívánták, indokolják azt is, hogy a régi május 4. előtti felmondások az uj törvény szerint előirt formában ismételve maradhassanak csak érvényben. Ez a törvénymagyarázat egyoldalúan a biztosító társaságok érdekeit szolgálja és méltánytalanságra vezet a felekkel szemben, amit a törvény nem akarhatott, ellenkezőleg elkerülni óhajtott.Tegyük fel, hogy pl. valaki felmondta biztositását 1927 áprilisában 1927 május 4-ének déli 12 órájára, mert éppen akkorára esett biztosit vsának évfordulója. Az uj törvény a kihirdetés namán, május 4-én azonnal (már déli 12 óra előtt tehát) életbelépett. Ha a törvény visszaható erejére való tekintettel a félnek felmondását meg kellett volna 'ismételni, akkor még a kihirdetés napjának déli 12 órája előtt felmondólevelét postára kellett volna adni. Falusi ember hogyan ismerje meg az aznap kihirdetett törvényt, irja meg annak alapján felmondólevelét, hitelesíttesse a községi elöljárósággal ós adja postára déli 12 óráia. Különben biztositása nem szűnik meg 1927 május 4-én, mikorára előbb már felmondotta, hanem csak 1928 május 4-én, a következő évfordulókor. A törvényhozás ilyen méltánytalanságot nem akarhatott. A felmondás megismétlését követelő elvi álláspontból ez következnék. Jogi elbírálás szempontjából pedig nem lehet különbséget tenni a törvény hatálya alá eső napok között, legyen az május 4. vagy november 30.3 A bíróság feladata igazságot szolgáltatni, azaz a jogot a méltányosságnak megfelelően alkalmazni. A május 4. előtti felmondások megismétlését követelni, ellenkezik minden méltányossággal, mert az a fél, aki biztosítását egyszer már felmondotta, a törvény szövegéből nem tudhatta, hogy eredetileg érvényes jogcselekménye a törvény alapján esetleg érvénytelennek tekinthető és méltán gondolhatta, hogy csak a még fel nem mondott biztosításokra vonatkozik a 30 napos határidő. Ha a biztositó társaság ezeket a felmondásokat érvényteleneknek tekintette, tartozott volna a felmondó felet felmondásának el nem fogadásáról idejében értesíteni, ezzel szemben azt látjuk, hogy a biztositó intézetek a felmondásokat hosszas, sokszor több hónapos hallgatással nyugtázták és csak a törvényben meghatározott június 3. határnap után közölték a féllel, hogy felmondását nem vehetik figyelembe, mert május 4. és június 3. között nem ismételte meg. Vagy egyszerűen csak dijat követeltek évfordulókor, tagadásba véve a felmondás hatályát. Ezzel szemben sok esetben a biztositó még csak azt a levelezőlapot sem küldte el a felmondott félnek, melyen a felügyeleti hatóság 46.278/1927. F. H. sz. rendelete szerint minden biztositó köteles volt figyelmeztetni feleit, hogy a novella életbelépését követő 30 napon belül még jogukban áll biztosításukat felmondani. A nagyközönségnek a napisajtó révén is tudomása lévén a felügyeleti hivatalnak erről a rendelkezéséről, a felmondó fél a figyelmeztetés elmaradásából joggal következtethette, hogy a biztositó társaság biztosítását már megszüntetettnek tekinti. Arra is vannak azonban esetek, hogy a biztositó társaság, mely a felmondási határidő (VI. 3.) letelte után közölte a féllel. 2 Az 1927 :X. t.-c. módosított javaslatának képviselőházi bizottsági indokolásából kitűnik, hogy a felmondások alakisága a felmondások megtörténtének és valódiságának könnyebb bizonyithatását célozta, hogy elejét vegye az e körüli esetleges vitának. A biztosítók az V—4. előtti felmondásoknál azonban nem a felmondás valódiságát kifogásolják, hanem időelőttiségét vitatják. 3 Budapesti közp. kir. járásbíróságon Nonvier bíró is hivatkozik egyik ítéletében erre a példára.