Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 5. szám - A kir. Kuriának a kamatról szóló döntései

181 A kir. Kúriának a kamatról szóló döntései. Irta: Ruhmann Emil dr., kir. törvényszéki biró, kúriai tanácsjegyző. A jogász közvéleménynek és a gazdasági köröknek régi vágya teljesült: a Kúria jogegységi döntvényekkel teremtett rendet abban a zavarban, amely a megítélhető kamatok kérdésében mostanában uralkodott.* A Kúria nagysúlyú megnyilatkozása nemcsak bíróságainkra lesz most már kötelező, hanem bizonyára irányító hatással lesz hiteléletünkre is. Az uj idők gazdasági életének két jelensége az, amely bíróságainkat szerfölött nehéz feladat elé állította. A gazdasági életnek ezt a két legújabb fejleményét a pénz értékének a háború után bekövetkezett nagymértékű csökkenése hivta életre. Ennek a devalválódásnak egyik szülöttje a valorizáció, a másik a törvényes kamatmaximumok érvényességének vitatása. De mig a valorizáció eleddig ismeretlen jogi és gazdasági fogalom volt. amelynek tételes törvényben nyoma sem lévén, a bíróságnak kellett e fogalom tartalmát megállapítania és érvényesülésének az élet igényeihez és a jog általános elveihez mért lehetőségeit meghatároznia, addig a kamatmaximumokról régibb és ujabb törvények rendelkeznek, amelyek korlátot szabnak a biróság jogfejlesztő működésének. Ez a működés sohasem érvényesült olyan pregnánsan, mint a valorizáció fogalmának a jogéletbe való bevezetésében és az Ítélkezés terén való megmunkálásában. De bármily nagyszerű is a bíróságnak jogfejlesztő hivatása, mégsem lehet felejteni, hogy a bírónak sajátképen való feladata a fennállt) jognak az. alkalmazása. És bármennyire igaz legyen is, hogy a törvény keletkezésének okául szolgáló életviszonyok megváltozásával a törvény alkalmazásában is számolni kell, az élet zajló ostromában mégis a bíróságnak kell lennie annak az utolsó bástyának, amely mögött a törvény még védelmet talál. A törvény lehet bármily bölcs, gyakran mégis igen merev, mig a jogszolgáltatásnak érzékenynek kell lennie a folytonosan fejlődő élet igényeivel szemben; a bírónak mindazonáltal óvatos kritikával kell fogadnia a haladó életnek a törvénnyel szemben támasztott követeléseit. A biró nem törvényhozó; jogfejlesztő működésének tulajdonképen való tartalma nem egyéb, mint a törvény hézagainak a jogszabályok szellemében való kiegészítése, a törvénynek az élet igényeivel való összeegyeztetése, de nem érvényben levő törvényeknek uj jogszabályokkal való pótlása. Ezek a gondolatok torlódnak bennem most, amikor a Kúriának a kamatokról hozott döntéseiről irok. A legfelsőbb biróság döntéseit a törvény síkjára helyezte; megállapításaiból világosan int az a fölismerés, hogy a jogélet konszolidációja, a jogbizonytalanság megszüntetése csak a törvény uralmával biztositható. A háború és az ezt követő események által dezolált gazdasági életnek egyik legtragikusabb fordulata pénzünk értékének fokozatos csökkenése volt. A megváltozott gazdasági helyzet követelte, hogy a hitelezőt az adós késedelmes teljesítése folytán a pénz értékcsökkenése következtében ért kárnak megtérítéséről kellett gondosgodni. A gazdasági élet mélyreható változása kényszeritette tehát a törvényhozást, hogy megalkossa az 1923. évi XXXIX. törvénycikket, amely a hitelező érdekének védelmében akként rendelkezik, hogy a teljesítéssel késedelmes adóst a késedelem idejére a pénztartozás bizonyos százalékában kifejezett kár* A kir. Kúria döntvényeit 1. a Magánjog Tára IX. k. 5. számában. Szerk. Magfrar Jogi Szemle.