Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 5. szám - A helyreigazítási jog reformja

171 is és csak helyeselni lehet a törvény azon újítását, amely a felelős szerkesztőt ^ nem teszi felelőssé olyan közleményért, amelynek megjelenéséhez semmi köze sincs s amelynek megjelenését megakadályozni módjában sem lett volna. A törvény a felelős szerkesztői és kiadói felelősség- megosztására vonatkozó elvi álláspontját következetesen Végig valósítja és ép ezért nem valószínű, hogv csupán a helyreigazitási jog területén akarta volna fenntartani azt a régi, indokolatlan és a saját elvi álláspontjával is ellentétes helyzetet, hogy a felelős szerkesztő a nyilttér- és hirdetés-rovatban megjelentekért is felelős s ennek következtében helyreigazításra ő kötelezhető. Az bizonyos, hogy a kiadó helyre5 asitü nyilatkozat, közlésére nem kötelezhető, a St. 20. §-a csupán a felelős szerkesztőt kötelezi a helyreigazító nyilatkozat közzétételére, szerintünk azért, mert a helyreigazitási kényszert a kiadó felelőssége alá tartozó laprészekre nem akarta kiterjeszteni. A St. 21. §-a alapján azt a felelős szerkesztőt, aki a helyreigazító nyilatkozatot törvényes feltételek fennforgása ellenére le nem közli, a bíróság Ítélettel kötelezi a nyilatkozat közzétételére. Erős szerkesztési hiba volna a törvény szerkesztőitől, ha a szerkesztői s kiadói felelősség szétválasztásának hangsúlyozása mellett bírói Ítélettel akarnák a felelős szerkesztőt olyasvalami megtételére köteleztetni, aminek megtételé a törvényben megnyilatkozott felfogás szerint sem áll a felelős szerkesztőnek módjában. Igaz ugyan, hogy ezen a nehézségen valamelyest segíteni látszik a St. 23. §-a, mely szerint a közzététel költsége* a kiadót terheli, ha a közzétételre vonatkozó birói határozatot a kiadó utasítása folytán nem foganatosították és a St. 30. §-ának utolsó előtti bekezdése, amely szerint ha a helyreigazító nyilatkozat közzététele a kiadó utasítása folytán maradt el, a kiadó büntetendő meg, ám ez a két intézkedés még nem dönti meg álláspontunkat. Ezek az intézkedések arra az esetre szólnak, ha a kiadó a felelőt, szerkesztő felelőssége mellett készülő lap részben megjeleint közlemény helyreigazítását akadályozzák meg, de nem vonatkoznak arra az esetre, ha a kiadóhivatali részben megjelent közlemény helyreigazításának megakadályozásáról van szó. Először: ha a törvény ezt célozta volna, akkor felesleges lett volna, a kiadó felelőssége alá tartozó laprészben megjelent közlemények helyreigazitási processusába a felelős szerkesztőt beállítani, ha a szankciót úgyis a kiadó ellem alkalmazzák; épp ez a két §. a bizonyítéka annak, hogv a törvény nem vonatkozik a nyilttérre és a hirdetési rovatra, hiszen akkor a kiadót kötelezte volna a helyreigazitásra elsősorban is, nemcsak a felelős szerkesztőn keresztül. Másodszor: a kiadó igen sok esetben nem vesz részt a lap irányításában, még a kiadóhivatali rész összeállításában sem. Megtörténhetik, hogy valakit a kiadóhivatali tisztvselők közül megbíz a kiadóhivatali laprész összeállításának irányításával. Ha ilyen esetben a felelős szerkesztőt a bíróság egy, a nyilttér-rovatban megjelent közlemény helyreigazítására kötelezné, megeshetnék, hogy a kiadóhivatali rész összeállításával megbízott tisztviselő nem engedné meg a helyreigazitó közleménynek a nyilttér-rovatban való megjelenését. A helyreigazító nyilatkozat nem jelennék meg, de megjelenését nem a jkiadó akadályozta meg; az St. 30. §-a alkalmazásának helye nincs, a közzététéi elmaradásának magánjogi és büntetőjogi következményeit, a felelős szerkesztő lenne kénytelen viselni. Azt hisszük: senki sem mondja helyénvalónak ezt a jogi helyzetet, amely pedig beállhat akkor, ha általános lenne az a felfogás, hogy a nyilttér-rovat és a hirdetési rész közleményei