Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 5. szám - Értékjog és zálogjog. 3. [r.]

163 szállott át, a már megtörtént átadás pedig a római és a inai jog brevi maim traditio jakén t hatott. Hyipotíheoa esetiében annak ellenére is bontó feltétellel van dolgunk, hogy az adós a dolog birtokában maradt és hogy a hitelezőnek a bontó feltétel bekövetkezésének elmaradása esetében külön actussal .(éii(3á-eu(ji<;, lu.fíaősía) kellett a dolog birtokába helyezkedni. Kitűnik ez abból, hogy a követelés biztosítására lekötött dologban eső kár veszélyét a hitelező viselte. Épen a kárveszély viselése folytán beálló kockázat vezetett azután arra a kikötésre, hogy a hitelező a tulajdonába átment dolgot ^ eladhassa s követelésének az eladási árral nem fedezett részét az adóson megvehesse. Ez a kikötés addig, amig a hitelezőnek az eladás csak joga volt, de nem egyszersmind kötelessége, még mindig nem eredményezett valóságos zálogjogot, valószínű azonban, hogy olyankor, amikor az is ki volt kötve, hogy az eladási ár fölöslege az adóst illeti, a hitelezőnek már kötelessége is volt az eladás és ezért a formális tulajdonjoga tulajdonképen a zálogjoggal egyező korlátolt dologi jogot takart. Egészen tiszta zálogjogot azonban az emiitett alakulatok egyike sem alkot, mert a görög jog alapgondolata a zálogszerü jogviszonyok: tekintetében az volt, hogy az adós a zálog nyújtásával már teljesített és az eladásnak a tulajdonképeni célja csak annak a megállapítása volt, vájjon mennyiben fedezi ez a teljesítés a hitelező követelését. Ehhez képest az adós részéről az esetleges többlet visszakövetelése is inkább hasonlít az alaptalan gazdagodáson alapuló igényhez, mint a zálogtulajdonost ma megillető hasonló joghoz. A hitelezőt hypotheca esetén kívül megillető g\ ümölcsszedés joga — minthogy a gyümölcs értékét a tartozásba nem lehetett betudni — jcpaui? M XÚUÍC, esetében a tulajdon átszállásának természetes következménye, éve/upov esetében a jogviszony naturális kiegészítő elemét alkotó haszonélvezeti jog. Nem zálogjog az egyptomi ^ h -h-.n, amely bontó feltételtől függő vissza vásárlásos vétel. A bontó feltétel az adós kellő időben teljesítése, aonelynelk elnnaradáisa után a hitelező az ingatlan birtokát is megszerezhette'. A visszavásárlási jog abban állott, hogy jóllehet a hitelezőt már eredetileg tulajdonosiként jegyezték be, az adós bármdtkor követelhette a 'tulajdonjognak újból a maga javára bejegyzését még pedig nem UQ adásvételi szerződés, hanem a ikövetelés (kiegyenliitését tainusiitó nyugta alapján. Az ugyaucsalk egyptomi u. n. antichretieus zálog nem egyéb, mint a hitelező javára a követolésénék teljesítéséig 'terjedő időre alapított haszonélvezeti jog, amely azért ösztönözte az adóst a teljesítésre, mert a dolog hasznainak értéke rendszeriint töibbet tett ki, mint amennyi a követelésnek a szokásos kaanaitláib szerint száimiltott kaaniata lett volna s így az adósnak az volt az érdeke, hogy a haszonélvezeti jog mielőbb megszűnjék. _ A görög jogban tehát a zálogjog szerepét — a f valóságos zálogjoghoz hasonló helyzetet eredményező külön kikötések esetét nem számítva — ia tulajdon és a haszonélvezet töltötték be s igy a görög jog a zálogjog életének utolsó fázisa szempontjából nem nyújt tanulságos anyagot. A római jogi fiducia éppen ugy nem zálogjog, mint a *p*«« ^ Xncjíios és nem zálogjog a régi pignus sem, amely a hitelezőnek eladási jogot nem adctt. A Konstantinusig 'megengedett lex conimissoriá szintén a vételhez viszi közel a zálogjogot s az antichiresisnek az az esete, amikor a hitelezőt a hasznok számolatlanul e» V. ö. 53. j.