Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 5. szám - Az ügyvédség és a numerus clausus

155 Danák azzal, hogy az ügyvédség nem rózsás kert ós hogy már nem tudja mindenkinek biztositani a megélhetést. Kell, hogy számoljanak légyen azzal is, különösen mostanság, hogy itt valami rendezés kell hogy történjék. Aki mégis erre a pályára törekszik, annak amellett a kockázat mellett, hogy e pályán már megélni nem tud, kellett azt a kisebb kockázatot is vállalnia, hogy a pályára lépésnél várakozási időre szorittatik. A közvetlenül kapuk előtt állók úgyis bejutnak, az utánuk következő egy-két évfolyam — minden a törvényi elrendezéstől függ — vidéki kamaráknál esetleg még elhelyezhető, a többi korosztály már számba sem jön. Az, aki egy évig ügyvédjelöltösködött, az még semmiféle szerzett jogra nem hivatkozhatik. Az ezután következő generáció pedig már számol a pálya zártságával és e pályára törekvők- száma nem lesz több, mint amennyi fölvételre számithat normális időn belül. Ki fog fejlődni az ügyvédhelyettesi intézmény és várományosok a principális anyagi és erkölcsi védelme alatt fogják tisztesen eltölteni a várakozási idejüket. Még az a helyzet sem fog beállani, ami a közjegyzőhelyetteseknél van, mert itt senki sem fog mellőztetni, senkinek a helyét sem lehet mással betölteni. Xincs és nem lesz „kinrekedt" tehát a helyesen bevezetett numerus clausus mellett. Átmeneti nehézség mindennél van és ezzel mindenkinek számolnia kell, legelsősorban annak, aki még most is rövidlátóan erre a pályára törekszik. Sokszor fölhánytorgatott kérdés a szabad verseny kérdése. Azt állítják, hogy a numerus clausussal meg fog szűnni a szabad verseny és mind az az előny, ami a szabad versenyből származik, elhanyatlik. Sokat gondolkodtunk azon, hogy miért kell a szabad pálya szabad versenyének megszűnnie azért, mert csak annyi ügyvéd lesz, amennyi a szükséglet. Miért nem lesz szabad verseny 1200 ügyvéd között, ha megvan 3000 között! Hogy a verseny durvasága meg fog szűnni, ez kétségtelen, de ez azt hiszem senkinek sem fáj ós senki sem téveszti össze a szabad versenyt a verseny durvasá (iával. Hogy miért nem lesz a numerus clausus mellett szabad verseny, erre még' feleletet várunk. De ha már a szabad versenynél vagyunk, fölvethetjük a kérdést: van-e tulajdonképpen az ügyvédi pályán szabad verseny és kell-e hogy legyen? Nézetünk szerint e pályán csak nemes vetélkedésnek van helye és a pályának elmerkantilizálása az ügyvédséget tisztes habitusától fosztja meg. Szabad versenynek tehát nem kell lennie, mert az ügyvédségnél hiányoznak is a szabad verseny előfeltételei. Akit e kérdés közelebbről érdekel, annak figyelmét felhivjuk Keichard Zsigmondnak: a Jogászegyleti Értekezések 1893. évfolyamában megjelent mélyen szántó, érvelésében pompás értekezésére. Mi az ő megállapításait, okoskodásainak abszolút értékű eredményeit idézzük csak az alábbiakban. Konklúziója az, hogy csak ot1 legyen szabiid pályaválasztás, ahol a szabad verseny • előfeltételei megvannak. Ügyvédségnél a szabad verseny előfeltételei nincsenek meg, mert hiszen az ügyvédség ellen felhozott vádpontok főleg olyanok, amelyek a szabad verseny folyományai, mint pl. a klienshajhászás, a tanácsok dráaább mérése, előnyök kihasználása, verek szaporítása stb. Tehát az ügyvédi korlátlan szám alkalmazása természetellenes és ezért rossz a mai szervezet. „Az ügyvédség rossz szervezete pedig veszéhit jelent a .jogszol fiáitatás menetére".