Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4. szám - A becsület védelméről szóló 1914 : X L I . t.-cikk

123 nem (részesült. Ezért vall nagy gyakorlati érzékre, hogy szerző a iB. V. feldolgozásával kezdi meg a sorozatot. Itt van talán a legnagyobb szükség a tudomány •világit© szövétnekére, s az ide tartozó kérdések érdeklik a legközelebbről a jogászközönséget. Azért nincsen kétségem az iránt, bogy a'mű gyors elterjedésnek fog örvendeni. (Szerző előszavában jelzi, miszerint műve arra törekszik, bogy a birót, ügyészt, ügyvédet, közigazgatási tisztviselőt minden e körbe tartozó kérdésben eligazitsa. Azt hiszem, ezt a célt el is fogja érni. Mert a mű nem csak elméleti, de gyakorlati célokat is szolgál. Egyik célt sem rendeli alá a másiknak. Szigorúan tudományos munka, de e mellett a gyakorlat Igényeit is igyekszik kielégíteni. Élénk figyelemmel kiséri a joggyakorlatot és minden tárgyalt kérdésben lelkiismeretesen ismerteti a bÍróságok gyakorlatát, s a joggyakorlatra észrevételeit is megteszi. Szerző tárgyalási rendszerét a tankönyv előző kiadásaiból jól ismerjük. Nem a törvény rendjét követi, ami teljesen indokolt is, mert nem kommentárt ad, de tankönyvet. A gyakorlati szakember részére pedig az eligazodást a legteljesebb mértékben biztositja a kimeritő szakasz és tárgymutató. A munka élén ugy a belföldi, mint a külföldi dolgozatokat felölelő bibliográfiát ad. Ez a felsorolás azonban a Büntető Jog Tárában megjelent dolgozatokat nem emliti meg. Pedig eltekintve a régebben megjelent értékes dolgozatok egész sorától (Pl. Baumgarten Izidor LVTII. 89.), e szaklap a B. V. megalkotása óta is közölt több értékes ide tartozó dolgozatot (pl. Vargha Ferenc LXXVIII. 65., Finkey Ferenc LXXVI. 113. Dombováry Géza LXXVII. 144., Heller Erik LXIX. 145., LXX. 257., LXXIX. 46., Zehery Lajos LXXIX. 25. 1. közölt dolgozatai), melyek egyike-másika & joggyakorlatra is irányitólag hatott. A többi szaklapokban megjelent dolgozatok közül nincsen emlités téve pl. Harmath Jenő Ítélőtáblai tanácselnöknek a Magyar Jogi Szemle VIII. évfolyamában közreadott, a valóság bizonyítására vonatkozó dolgozatáról. Szerző müvét a becsület fogalmának fejtegetésével kezdi. Ezekre a fejtegetésekre nyomatékkal hívjuk fel az olvasó közönség figyelmét. A rágalmazás jellemző ismérvét, szemben a becsületsértéssel, a hírnévrontásban látja. Az én szerény nézetem szerint hírnévrontásnak eszköze becsületsértő kifejezés is lehet. A rágalmazás jellemző ismérve, szemben a becsületsértéssel, a tényállítás. Amennyiben a rágalmazásnak egyéb törvényes kellékei fenn nem forognak (pl. a tényállítás nem más, harmadik személy jelenlétében történik), nincsen kizárva, hogy a tényállítás nem rágalmazást képez, de becsületsértést. Azonban rágalmazást tényállítás nélkül megvalósítani nem lehet. A rágalmazásnak a becsületsértéstől való elhatárolása szempontjából azt vitatja szerző, hogy nem lehet elvi alapon eldönteni azt, mikor jár az állítás nyomán közmegvetés és mikor tekintendő az csak meggyalázónak (18. L). Én azt hiszem, az elválasztó vonal e tekintetben is, ott van, történt-e tényállítás. Az tagadhatatlan, miszerint adott esetben nem mindig könnyű unnak megállapítása, hogy valamely kijelentés foglal-e magában tényállítást. Helyesen állapítja meg szerző, hogy a régebbi gyakorlat nem járt e tekintetben helyes nyomon, de ujabban e gyakorlat kezdi magát az eddigi betümagyarázat alul felszabadítani (15. L). E megállapítás alátámasztására utalok a Kúria több döntésére. így tényállítást látott a K. abban a kijelentésben, hogy a birói Ítélet az értelmetlenségnek megdöbbentő fokáról tanúskodik (B. J. T. LXXVII. 112. 1.); hogy a közhivatalnok intézkedése ötletszerű és illetéktelen (B. J. T. LXXVIII. 38.); hogy a biró eljárása részrehajló, jogtalan, igazságtalan (B. J. T. LXX. 261. 1.); hogy sértett a tésztahamisitási botrány főhőse (B. J. T. LXXIX. 29. '1.); hogy ha a bírónak ajándékot ad, ügye el lesz intézve (u. o. 30. ].);' hogy a biró az egyik félre nézve hajlamot (u. o. 70. 1.). A halmazat kérdésével kapcsolatosan azt tanítja szerző, hogy