Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4. szám - Értékjog és zálogjog. 2. [r.]

121 ben szereplő két jogparanci42 ugyanahhoz a jogalanyhoz intézve a szerkezet összeomlását eredményezi, ami nem következik be akkor, ha a második jogparancs nem a tulajdonoshoz, illetőleg nemcsak a tulajdonoshoz, hanem a későibbi rang-soriban álló jelzálogjogok jogosultjaihoz és minden más személyhez van intézve. Ebben az utóbbi esetben azonban itt is a zálogjog dologiságához jutunk el. A zálogjog esetében éirtékparcellához való jogról már csak azért sem lehet szó, mert nem fér kétség ahhoz, hogy az olyan zálogjog is zálogjog, amieilyet a pénzértékének sokszorosa erejéig már korábbi zálogjogkkal terhelt. zálogtárgyon alapítanak. Az ilyen zálogjog esetéhen azonban az, akinek javára a zálogjogot alapították, nem szerezhet bizonyos értékhez való jogot. Ezzel a megállapítással szemben nem lehet arra hivatkozni, hogy ilyen esetiben az értékparcella a rangsorban előrelépés esetére van előre meghatározva, mert az előlépés reményét már a ranghellyel rendelkezés joga is elhalványítja, a fix prioritás pedig egészen ki is zárhatja. Még kevéshhé lehet azt imondani, hogy a zálogtárgy később 'bekövetkező értékemelkedését várja a már megállapított parcella, hogy értékkel teljék meg, mert — bár a pénz értékcsökkenése után ily non putaremeket mutatott az élet és normális körülimények közt is előfordulhat, hogy a kisértékü üres teleik forgalmi központba kerül és palota hordozójává lesz*— a zálogjog tartalmát alkotó jogokat a jogsult abban az időiben is gyakrolhatja, amikor még a zálogjoga mögül minden érték hiányzik. (Folytatjuk.) KISEBB KÖZLEMÉNYEK. Magyarország magánjogi törvénykönyvének törvényjavaslata. Az élet zajló áradatában megilletődött emlékezéssel állunk meg 1928. március 1. napja előtt, amikor jogéletünk nagy 'problémái iránt különös érzékkel biró igazságügyminiszterünk a törvényhozás elé terjesztette Magyarország magánjogi törvénykönyvének törvényjavaslatát. Ebben a pillanatban nem gondolunk arra, hogy a magánjogi kódex szükségessége, megfontolás tárgya lehet; harmonikus érzéssel részt veszünk abban az örömben, amellyel hazánk jogásztársadalma a kódex javaslatát, mint jogászi műalkotást részesítette. Dicső multunk fényébe visszanyúló történeti erők, a in nizetcgészet átfogó lélektani tényezők hozták létre ezt a kódexet. Felejthetetlenül csengenek lelkünkben azok a márványkőbe illő szavak, amelyekkel a kódextudós kodifikálója költői reveláció erejével ugy jellemezte a kódexet, mint ezeréves multunk üzenetét. Üzenetet az igazságról, mely „a népek békéje, a haza védelme, a nemzet erőssége, a lankadók ápolója, az emberek öröme, a levegő mérséklése, a tenger csendessége, a föld termékenysége, a szegények vigasztalója, a fiak öröksége, a jövendő boldogság reménye". Üzenetet a hazáról, a családról, a nemzetfenntartó rendről, ezeréves alkotmányunkról, mindenről, ami a múltból erőt meritő, a jövőbe bizva tekintő szomorú életünknek örök értéke. A kódex az eleven, élő, tőzsgyökeres magyar magánjogot foglalja össze; nem ujitás, hanem egészséges konzerválás; benne maradéktalanul érvényesülnek azok az átfogó erők, melyek a magyar lélek jellemző összetevői. A történeti és lélektani erőtényezők eredőjében általános és jogpolitikai komponensek is szerepet kérnek; bármi legyen ezek közrehatásának eredménye, a magyar jogalkotó géniusz olyan művet alkotott jogásznemzedékek teremtő munkáján keresztül, amely a jogélet minden mozzanatának immanens értéke marad. 42 L. fentebb.