Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4. szám - Értékjog és zálogjog. 2. [r.]

119 jog a maga fejlettség-évei s a praetori intézmény nagyszerű működésével tág teret nyitott a kötelmek fejlődésének s ezzel az egyén szabadalbb érvényesülésének. Ehez kapcsolódott azután, hogy a dologi jogok meghatározott typusokra szoritkoztak és pedig épen azokra az esetekre, amelyeknél a jog gyakorlása a közvetlen fizikai behatást tette szükségessé. Ezzel szemben a más fejlődési irányt mutató germán jogban a középkorban is erős tendencia volt a Gewere37 fejlesztésével minden jogviszonyt eldologiasitani. Ami annyit jelent, hogy nentcsak a szoros értelemben vett dologi jogokhoz kivánták meg a bizonyos dolog feletti tényleges hatalmat, hanem a fogalmilag kötelmeknek tekinthető jogokat is igyekeztek dologhoz, dolog birtokához kapcsolni. A modern jogfejlődés (XIX. század) volt az, amely a fejlődés menetét ismét az ellenkező irányba terelte s a dologi jogok területe ismét összeszorult.38 Hogy azután ez alatt a fejlődési folyamat alatt az is bekövetkezett, hogy egy dologi jog — lényegének és dologi jellegének megváltozása nélkül — megjelenési formájában deformálódott, nem lehet meglepő, pedig ez és csak ez történt a zálogjoggal, amely lényegében azonos jogintézmény és ugyanaz a dologi jog akár görögül, akár latinul nevezik hypothecanak, akár pignus, akár Satzung, akár Gült, akár telekadósság. Ha a dologi jóg dologra való gazdasági behatást biztosit az ily behatást minden nem jogosult szeméinek megtiltva, tulajdon esetében mindenféle behatás van egy személyen kivül mindenkinek — ideértve az államhatalmat is — megtiltva.39 Amikor a dolog minden hasznavehetősége vagy egyes hasznavehetőségei természetben igénybevétele tekintetében áll ugyanez a helyzet, -ez a szolgalom. És végül, amikor a dolognak pénzgazdálkodás mellett legáltalánosabb jelentőségű és mindenkor egyaránt értékes ama hasznavehetősége tekintetében van egy személyen kivül minden más nem jogosult személy hasonló, vagy azt gátló behatástól eltiltva, amely a dolog pénzzé vagy a forgalomban értékmérőül szolgáló más csereeszközre átváltásában vagy ily csereeszközben elszámolásában nyilatkozik meg, ez a zálogjog. Hogy a zálogjoggal terhelt dolog tulajdonosának ugyanez a jogosítványa megmarad s a zálogot a zálogul lekötöttség állapotában is eladhatja, az attól elváló alkotórészeket pedig külön is értékesitheti,40 nem alkothat problémát, hiszen a tulajdonos lakásszolgalom esetében is használhat bizonyos helyiségeket a jogosulttal közösen, joga van az ut szolgalom jogosítottjának biztosított uton járni, joga van a kilátás szolgalmára jogosítottnak biztosított kilátást élvezni és joga van abból a kútból, amelyre 37 A mai „birtok" kifejezés elődje szószerint beiktatást, investiturát jelent. 38 Dintsrjarskyj i. m. 100. 1. 39 Sachsvollrecht (Wolff i. m. 14. 1.), wirts'chaftliche Autonomie (Dnistojarskyj i. m. 122. 1.). 40> Világ-os, hogy arra, ami alkotórésze volt a zálognak (pl. a lábon álló termés), a zálogjog- az elválás után is elvileg fenn kell, hogy maradjon. Ha ugyanis a búzatábláról egy kalászt leszakitok, az eddig egységes zálogtárgy két darabra bomlott: egy ingatlanra és egy buzakalászra, amefyek mindenike tekintetében a dologi jogviszony ugyanaz maradhatott. Az elválasztás ténye azonban előidézheti az elvált rész tekintetében a jogviszony megváltozását s ezzel annak az ingatlant terhelő jog alól felszabadulását. (V. ö. 1927:XXXV. t.-c. 27. §.) 10*