Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4. szám - Értékjog és zálogjog. 2. [r.]

116 rlnte nyilván tisztábban alakuühatott ki, ha több figyelemben részesül a használati zálog' esete.24 Brennérnek azt a megoldását, hogy a zálogjog mindig dologi jog, de tárgya sohasem maga a dolog, hanem mindig csak jog, megemlitve Exnernek ezzel homlokegyenest ellenkező elméletét, kell még mint 'alapvetőt felhoznom. Szerinte a zálog tárgya mindig dolog, a normális esete a dölogzálog. Dologi jog ós követelés elzálogosítása esetében csak az a különlegesség észlelhető, hogy a zálogjog tárgya nem meglévő* hanem csak ezentúl, a dologi jog érvényesítése vagy a követelés behajtása után a jogosult dologi jogi hatalma'alá kerülő dolog.25 A zálogjog tehát mindig a dolgot fogja meg, ha különböző feszültségű ési esetleg időlegesen lappangó erővel is. Természetes dolog, hogy a jelzálogjog dologi jogként konstruálása sem okoz Exner-nek nehézséget, különösen az optk. rendszere alapján, amely a zálogjogra egységes fogalmat ad."'5 Demelius mégis épen az opkt. zálogjogáról állapítja meg. hogy az nem dologi jog. Exnerrel szemben azon felül, amit már Windscheid is kifogásol — hogy t. i. elmélete alapján a pignus irregularet nem lehet megkonstruálni27 — különösen a követelhető dolgon fennálló zálogjog1 dologiságát tagadja s azután a zálogjog subsidiarius jelleget emelve ki, abban épen olyan biztosító apparátust lát, mint a kezességben s a kötelmekkel szemben csupán annyi eltérést lát, hogy mig a materiális javakkal — mint minden vagyonjog — a követelési jog- is bizonyos vonatkozást teremt, zálog- esetében ez a vonatkozás biztosabb és bensőbb lesz, az anyagi jav a hitelezőnek biztos közelébe kerül. Ez a reláció azonban már a személy ós dolog közötti relációk külső zónájába esik, ahol nem lehet a dolgot a jog közvetlen tárgyának tekinteni. A zálogjog jus sui generis, biztositás céljával, amely a hitelezőnek subsidiárius kielégítési jogot ad meghatározott vagyonjogi javból (tágabb értelemben vett dologból), arra az esetre, ha a biztosított kötelezettséget megfelelően nem teljesitik.28 Nem szólva arról, hogy a Demelius fogalomimeghatározása mellett a már lejárt követelés tekintetében, amikor a kötelezettségnek az adós már is r nem tett eleget, zálogjog alapítása ki völna zárva,29 az uralkodó tan, s legújabban Dinstrjarskyj is elismeri, hogy a dolognak biztosításra felhasználása is a dolog egyik hasznav ehetőségének igénybevétele, s hogy eh ez képest a zálogjog is lehet közvetlenül a dologra vonatkozó jog s a zálogjogi reláció nem periferikus, mint azt Demelius tartja.30 Messze vezetne, a zálogforgalom részletei tekintetében felmerülő különböző vitákra is kitérni, s ezért csupán a zálogjog do24 Koihler: Pfandrechtliche Forsehungen §. 5. (47—63. 1.) 25 Pignus rei debitae (Kritik dtes Pfandrechtsbegriffs nach römisdhen Recht. 133. 1.) 26 Optk. 447. §. Exner: Öst. Hyp recht. 33. és köv. L -7 Pand-elkiten 8. Aufl. 1018. 1. 2. j. („die Annabme ist sogar mehr als imnatürlich, sic isit unmiöglich, da. sie zu e'knemi dinglichen R. ián einer geneTisch bestimmten iSaiche Éüihrt"). 28 Pffaindlecht an bew. Sachen I. 60. L, 70. és iköv. 1. V. ö. Dernburg i. m. 1—7. i. 88 Ehrenzweig (Kreinz-Pfaff 6 kiad.) System. I. 2. 417. 1. Demelius (i. in. 93. 1.) a lejárat utáni valóságos zálogjog alapítását csak fizetési halasztás engedésével kapcsolatban tartja lehetőnek. Ez az álláspont az Optk. zálögjogi szabályaival szemben, is alig tartható, de tarthatatlansága nyilvánvaló, ha arra gondolunk, hogy az adós magánúton eladható kereskedelmi zálogot ad a per elkerülése végett {magyar K. T. 306. §.) 30 Dinstrjarskyj i. m. 131. 1.