Magyar jogi szemle, 1927 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám - A valóságbizonyítási eljárás menete

11 Mindez vonatkozik a sértett ellenbizonyítási jogára is. .CB. J. T. LXXIV. sz. 218., LXXVIIL 44.) A felebbezési tárgyaláson a valóság bizoayitása és annak kiegészítése iránt nem lehet indítványt tenni. Az ilyen indítványt, mint elkésettet, vissza kell utasítani (B. J. T. LXXV. 48.), kivéve azt az esetet, ha a vádlottnak az első fokon tett valóságbizonyitásra irányuló indítványát megtagadták és vádlott ezen határozat ellen a Bp. 384. §. 9. pontja alapján használt felebbezés keretién belül perorvoslattal élt, (B. J. T. LXXV- 153.) Feltételezve, hogy a valóságbizonyitási indítvány egyébként a S. T. 53. §. első bek.-ben irt határidőben elő lett terjesztve: vádlottat a felebbviteli főtárgyaláson a S. T. 54. §. 2-ik bek. alapján előterjesztett, illetve megismételt indítványával a Bp. 384. §. 9. pontjára alapított felebbezés hiányában sem lehet elutasítani akkor, ha be tudja igazolni, hogy az újonnan megjelölt bizonyítékait csak az elsőfokú főtárgyalás után ismerhette meg, mert ilyen esetben a Bp. 384. §. 9. pontja alapján nem is nyílhatott alkalma felebbezni. Dr. Degré Miklósnak is az a véleménye, hogy a S. T. 54. 2-ik bek. alapján a felebbviteli bíróság is elrendelheti a valóság bizonyítását. (B. J. T. LXXV. 48.) A járásbirósági eljárásban a határidőt a Bv. 29. §. 2-ik bek. szabályozza. Az eddigi birói gyakorlat a Bv. 29. §. 2-ik bek.-ben emiitett védői nyilatkozat alatt csak azt a nyilatkozatot értette, amelyet a védő a Bp. 530. §. 2-ik bek. szerint idézett, de meg nem jelent terhelt helyett az 540. §. 2-ik bek. esetében, vagy a Bp. 134. §. esetében a megjelent, de a vádra nem nyilatkozó terhelt helyett tett. Ennélfogva, ha a terhelt személyesen jelen volt, védekezett, de a valóság bizonyítása iránt indítványt nem tett, ezt a mulasztást a később tett védői nyilatkozat már nem pótolhatta s az így előterjesztett valóságbizonyitási indítványt a bíróságok elkésettnek tekintették. Ezt a gyakorlatot a Curia legújabb jogegységi határozata (B. J. T. LXXVIIL 33. 1.) megdönti, amennyiben kimondja, hogy ha a terhelt a járásbirósági tárgyaláson jelen van s érdemi védekezést terjeszt elő ós a védő a védelem előterjesztése után tesz a valóság bizonyítása iránt indítványt: ez az indítvány elkésettnek nem tekinthető. (Ellenkező vélemény: dr. Degré Miklós. B. J. T. LXXVIIL 33. és a Jogállam XXV. évf. 45. lap.) A határidő elmulasztása miatt az igazolás lehetőségét nem lehet kizárni, ha a fél a valóságbizonyitási indítvány vagy elleninditvány határidejét vétlenül (Bp. 463. §. első bek.) mulasztotta el. A 16. B. 6819/1924. sz. ügyben a budapesti büntető kir. törvényszék vádlott mulasztását, ki a valóságbizonyitási indítvánnyal azért késett el, mert a vádiratot nem személyesen vette^