Magyar jogi szemle, 1927 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 3. szám - Anyagi igazság és téves jelszavak a büntető eljárásban. 1. [r.]

valamit, hanem egyenesen a biró jogászi és erkölcsi Ítélőképességére számít, hogy az egyes eseteikben fennforgó különös körülmények lelkiismeretes mérlegelésével igazságot szolgáltasson, mentse fel az ártatlant, de ítélje el azt, aki büntetésreméltó. A büntetés megállapítása pedig, amit némely bírák helytelenül csak másodrangú, szinte mellékes biröi munkának tekintenek, szintén nem pusztán jogászi, de elsőrangú erkölcsi értékelés is, a birói lelkiismeret és gyakorlati bölcsesség legigazibb próbaköve. Elméletileg ugy áll a dolog, hogy a büntetés arányos elégtétel lévén a tettes által okozott jogsérelemért, annak nemét és mennyiségét ez utóbbihoz, az okozott jogsérelem vagy jogveszély nagyságához, valamint a tettes alanyi bűnösségének minőségéhez ós fokához kell hozzámérni. De gyakorlati szempontból azt is mérlegelni kell, hogy a tettes az ő egyéni sajátos jelleme szerint milyen ós mennyi büntetés által lesz a bűnismétléstől visszatartható, tehát társadalmilag megjavítható, illetőleg megfékezhető. Mindezen különböző szempontok mérlegelése s ezekhez képest a büntetés igazságos mértékének megállapítása igen nagy jogászi és emberi bölcsességet, tapasztalatot, emberismeretet ós finom erkölcsi igazságérzetet kíván, gyakorlatilag pedig a legeslegfontosabb büntető bírói feladat. \ Megérdemli-e a gyilkos az adott esetben a legmagasabb büntetést, a halált és gyakorlati társadalomvédelmi szempontból is igazságos ós kivánatos-e ennek az annyira vitatott s a legmagasztosabb erkölcsi eszme, az emberiesség szempontjából méltán kifogásolt büntetésnek a kiszabása, ez valóban nehéz lelkiismereti harcot jelent a büntető bíróra, melyet annál alaposabban és megnyugtatóbban fog elintézni, minél emelkedettebb bölcsészeti szellemmel és minél mélyebb erkölcsi igazságérzettel rendelkezik. A fentebb említett egyik súlyos esetben, midőn egy 63 éves vádlott kiét eaiifbereni elkövetett gyilkolásáig miatt lett elmarasztalva, az el.sótokon eljárt királyi törvényszék a tettes tervszerűségét, az elkövetés kegyetlenségét oly nyomatékos, súlyosító körülménynek telkiintette, hogy a vádlottat balálra Ítélte. A királyi Ítélőtábla -viszont a vádlott előrelhaliadt életkorát méltányolva, csak 15 évi fegyházait szaboitt kii. A királyi Ku/r&a böt« csessége találta el aztán az igazságos középutat, az életfogytig tartó fegyházbüntetés kiszabásával. Egy még súlyosabb eseitben, midőn két vádlott" 1919-ben egyremdbeli, 1922-bem még háromren'dheli gyilkosságot s emellett 40 (!) rablást és lopást követel/f el, minidbárom bíróság egyért elemmel igaizsiágosnaík találta a halálbüntetés alkalmazását, mext az elvetemült bűntetteseik melletti egyeitlen enyhitő körülrnéiny sem volt felhozható, ellenben a súlyosbító körülmények egész garmadája forgott fenn. Ellenben mind a Ifáirom bíróság (helyesem mellőzte a .halálbüntetés kimondását egy. különbem borzalmas gytilkoissiágá ügyben, miidőn egy 26 éves legény a mlegrinlt szeretőjét, főként azért, hogy az általa két barát' Jávai együtt eilkövetett lopásokat el ne árulhassa, ezzel a két pajtásává} együtt rettentő kegyetlenséggel agyonverték és szinte eleivenem eltemették. Az elsőrendű vádilottra ugyanis, akitől a gyilkosság e.-zmé.ie száraia7*