Magyar jogi szemle, 1927 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 3. szám - Anyagi igazság és téves jelszavak a büntető eljárásban. 1. [r.]

93 bűncselekmények miatt azok tetteseinek és részeseinek megbüntetését, — a valóban ártatlanul gyanúsított vagy vadolt személyeknek pedig a zaklatástól és büntetéstől való megmentését lehetővé tenni. Ez az u. n. büntetőper jogi igazság vagy amint a büntetőperjogi irók szeretik erőteljesebben kidomborítani: az anyagi igazság. Tisztázzuk azonban mindjárt ezt az „anyagi" jelzőt is az. igazság szó előtt a büntetőperjogi irodalomnak ezt a másik pongyolaságát. Az anyagi és alaki igazság kifejezés a büntető és a polgári perjog képzelt vagy erőszakolt an tagonizmusából ered. A polgári és a büntető perjog differenciálódása, önállósulása csak a legújabb idők vívmánya. Nem is oly nagyon régen a polgári és a büntető per azonos szabályok szerint folyt le ugyanazon bíróságok előtt. Érdekes maradványa ennek, hogy Angliában az'esküdtszék előbb a polgári ügyek elintézésére alakult ki és ma is a zsűri ugy polgári mint büntető ügyekben bíráskodik. A legújabb irodalom, hogy a perjog e két ága közötti eltéréseket megalapozza s kifejtse, állitotta fel axióma gyanánt, hogy mig a polgári perjog beéri az alaki igazsággal, a büntető eljárás ennél magasabb követelménnyel lép fel s a valódi, az anyagi igazságot keresi. Szintén nem szorul bővebb kifejtésre, hogy ez a megkülönböztetés az anyagi és alaki igazság között nem állja ki a tudományos birálatot, épp ugy, mint az igazság és az igazságosság tekintetében közszájon forgó más megkülönböztetések (abszolút és relativ, isteni és emberi igazság, illetőleg igazságosság). Ezekkel a megkülönböztetésekkel, bármennyire érdeklik azok a jogászt is, nem kivánok közelebbről foglalkozni, egyrészt, inert nem érzem magamat erre hivatottnak, de másrészt azért sem, mert azok dilettáns fejtegetése is messze eltéritene célomtól. Csak annyit kivánok itt kiemelni, hogy azt a filozófiai álláspontot teszem magamévá, mely az igazságot mint egyetemes, abszolút és örökérvényű fogalmat tekinti. Ez a felfogás tehát nem ismer kétféle igazságot, mert csak az az igazság, ami mindig mindenütt és feltétlenül, mindenre ós mindenkire egyaránt érvényes. Az a tétel, hogy a föld forog, igaz és érvényes volt akkor is, amikor még ezt nem bizonyította be a tudomány, sőt az uralkodó felfogás az ellenkezőt (a föld mozdulatlanságát) tanitotta. A kétszer kettő négy vagy a Pythagoras-tétel igazak és érvényesek Apoltak azok tudományos megállapítása és formulázása előtt is s igazak és érvényesek lesznek akkor is, ha az emberiség kihal vagy a föld kihűl és a csillagászok mai tanítása szerint valamikor majd a napba belehull. Az u. n. relativ igazság tehát fogalmi ellenmondás. Ami csak bizonyos he-