Magyar jogi szemle, 1927 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 3. szám - Anyagi igazság és téves jelszavak a büntető eljárásban. 1. [r.]

87 vagy annak hozzátartozói kénytelenek mint az emberileg tehető legbölcsebb segélyt elfogadni, úgy a bűnügyek helyes meg»Ítélése, a büntető perekben a valódi igazság és az igazságosság megállapítása is bizonyára az arra hivatott és képzett szakemberektől várható legbiztosabban. S a dolog tényleg ugy áll, hogy a legfelső, illetőleg az utolsó fokban ítélő biróság Ítélete rendszerint az emberileg elképzelhető legigazabb és legigazságosabb döntést tartalmazza. Hogy az utolsó, a jogerőssé vált ítélet olykor eltér az alsóbb forumokétól, ez csak a jogi szabályok rugalmasságának önként érthető folyománya. És aztán hány eset végződik viszont éppen ugy, hogy két vagy éppen mindahárom biróság egybehangzó Ítéletet hoz. S megnyugtatásul hangsúlyozom is, hogy az eseteknek igen jelentékeny részében a legfelsőbb biróság helybenhagyja a kir. Tábla Ítéletét vagy helyreállítja a törvényszéket, tehát igazat ad az alsó bíróságoknak vagy azok egyikének. Sőt elég gyakori eset, hogy az elsőbiróság Ítélete azonnal jogerőssé válik, mert a felek egyike sem él perorvoslattal, elismervén az első Ítélet igazságosságát. Teljesen alaptalan beszéd tehát azt állítani, hogy a büntető ítéletek ritkán vagy éppen sohasem valósítanák meg az igazságot. Ilyet csak az vitathat, aki nem az igazság, hanem a pártpolitika vagy az osztály gyűlölet szemüvegén át nézi és kritizálja az Ítéleteket. Az ilyen tendenciózus vagy rosszakaratú kritikákkal nem méltó foglalkozni. Az orosz szovjet „osztályigazságszolgáltatásának" üdvözítő voltáról pedig csak i\z beszélhet, aki nem ismeri a törvény előtti egyenlőség kivívásáért folytatott évszázados küzdelmet vagy nem képes felfogni a XIX. század eme nagy vívmányának óriási jelentőségét. Szerencsére a művelt világ túlnyomó része mind élesebben szembehelyezkedik ezzel a kulturellenes felfogással s a háború előtti Btk-ek és Bp-ok szerint ítélkező büntető bíróságok Ítéleteiben hajlandó az emberi igazság és igazságosság megvalósítását látni. Különösen a felső, illetőleg legfelső biróság ítéletét a művelt államokban mint a bűnügyeknek emberileg várható legalaposabb és legigazságosabb elintézését mindenütt osztatlan tisztelettel fogadják. Ez az elismerés azonban nem azt teszi, mintha szemet akarnánk hunyni a büntető bíróságok eljárásának és ítéleteinek hibái és tévedései előtt. Kétségtelenül elfogultság lenne azt vitatni, hogy a büntető bírói Ítéletek mindig*vagy csekély kivétellel elérik az eszményi tökélyt, a teljes igazságot és a tökéletes igazságosságot. Nemcsak az elsőfokon eljáró, de a vclső, sőt a legfelső bíróságok ítéleteit is akárhányszor jogos?" tehetjük bírálat tárgyává, most tudományos, majd gyakorlati társadalompolitikai szempontból. Az előbb emiitett esetekhez, amelyeket a bíróságok igazságkereső munkájának illusztrálá-