Magyar jogi szemle, 1926 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1. szám - A valorizáció multja és jelene

lyekre a. jogszabály 2. §-ában meghatározott átértékelési táblázat irányadó. Ámde, hogy az uj pénz nem lé]) a régi helyébe az árfolyamérték szerint, az kitűnik mindjárt abból, hogy 100°/0-os átszámitás csak igen kivételes esetben (ingatlan kisajátításnál) szerepel, egyéb esetekben pedig a jelentékenyen kisebb °/0 is csak általános irányelvet jelent, amelytől felfele és lefele eltérésnek van helye. A pénztartozás mértékének meghatározásában igén nagy szerepe van a birói mérlegelésnek, az alapelv a méltányos kiegyenlítés s ez az alapelv világosan mutatja, hogy a lengyel jogszabály is a stabilizáció enyhítése. A valorizáció a stabilizáció korrektivumaként a legvilágosabban a danzigi valntatörvényben jelentkezik, amelyben a stabilizációs egyenlet mellett az is ki van mondva, hogy valorizáció utján a magánjogi sérelmek orvoslásának van helye. Ami magát a valorizációs törvényt illeti, ez már csak taxative felsorolt pénztartozásokra vonatkozik és ezek tekintetében a valorizáció mértékét bizonyos korlátok közé szorítja. A német birodalmi felértékelési tői-vény szintén csak egyes pénztartozásokra vonatkozik. Maga az 1924 aug. 30-iki Münzgesetz a stabilizációs egyenletet nem tartalmazza, mert ez a kérdés már a Rentenmark átmeneti intézményével kapcsolatban megoldást nyert. A valorizáció általános jogszabályai nincsenek is külön törvényben lefektetve, hanem e tekintetben a törvény az általános jogszabályokra utalással a birói gyakorlat eredményeit kifejezetten elismeri. Minthogy pedig a birói gyakorlat jogtételeinek legnagyobb része még a pénzrendszer reformja előtt alakult ki, világos, hogy itt is a stabilizáció korrektivumával állunk szemben. A devalvációnak megfelelő eredmény minden olyan esetben előáll, amikor a bíróság teljes valorizációt itél meg. Az eddig emiitett külföldi jogszabályok annyiban valamennyien megközelítik a devalvációt, hogy a kényszerárfolyani következményéi alól engedett nagyszámú kivétel folytán azok a osekélyszánin pénztartozások (pl. Váltó, birói letét, folyószámla saldo) váltak kivételekké, amelyekre a stabilizációs egyenlet feltétlenül alkalmazást nyer. E jogszabályok tehát a pénz kényszerái'folyamának az elmúlt időre feladásában találkoznak a devalváció kiindulási pontjával. A magyar törvényjavaslat minden külföldi jogszabálynál szélesebb kőiben tartja fenn a stabilizációs egyenletet és igy eredményében a devalváció eredményétől legmesszebb marad. A magyar javaslatnak a 3—7. §-ai mutatják, mennyire módja van a törvényhozásnak megszabni azt, hogy a stabilizáció kiindulási pontja mellett a korrektivum milyen mértékben legyen alkalmazható.53 # M A valorizáció kizárásának jogi kontsrukcióját más helyen (Kereskedelmi Jog 1925 decemberi szám) voll alkalmain kifejteni.