Magyar jogi szemle, 1926 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1. szám - A valorizáció multja és jelene

kének hatszoroséi bankócódulában biztosította, ha viszont az adós biztosítékot nem nyújtott, a végrehajtás is csupán a hatszoros bankócédula összeg erejéig terjedt és a moratórium tartania alatt ezt az összeget sem lehetett a hitelezőnek kiadni. A moratórium végső határideje 1811 október l-e volt. Ennek az időszaknak a jogalkotásából kiemelést érdemel még, hogy 1810 májusában megtiltották a kávé behozatalát is, abból indulva ki, hogy ez az áru semmi belföldi feldolgozást nem igényel, nem is nélkülözhetetlen s ©mellett jelentékeny összegeket juttat ki a külföldre. Ez a rendelkezés Magyarországra nem terjedt ki, de viszont Magyarországitól sem volt szabad kávét. Ausztriába kivinni. A bankócédulák árfolyamának helyreállítására törekvés feladása és a technikai devalváció végrehajtása 1811-ben követ kezett be, amikor az eddig emiitett kísérletek sikertelenségét látva, I. Ferenc is feladta korábbi álláspontját ós kiadta az 1811. évi február 20-iki pátenst, amely a pénzjegyek mennyiségének a gazdasági élet számára szükséges mennyiségre leszállítása érdekében kötelezővé tette a bankócéduláknak amelyek ekkor már 1.060,708.753 forintot tettek ki, váltócédulákra átcserélését oly módon, hogy#— a bankócédulákra lényegesen kedvezőtlenebb árfolyam ellenére — 500 bankócéduláért 100 váltócédulát adtak, azzal az Ígérettel, hogy a váltócédulák ezüstre fognak becseréltetni. A rövid határidő alatt lebonyolódó kicserélés végrehajtására a már emiitett bizottságot jelölte ki a pátens. A bizottságba, amint már említettem, Magyarország részéről is voltak tagok kijelölve, az ércpénzre vonatkozó ígéretet jelentő váltócédulákon pedig a magyar cimer is szerepelt. A magyar országgyűlés 1812-ben feliratban jelentette ki, hogy a Magyarország részéről kinevezett személyeket Magyarország kiküldötteinek nem ismeri el és hogy a címerből nem lehet az ország rendéinek hozzájárulására következtetni. A váltócédulák forgalombahozatalával kapcsolatban bekövetkezett magánjogi rendezés, amely elsősorban a kölcsöntartozásokat tartotta szem előtt, ugyanabból az alapgondolat ból indult ki, mint a francia assignaták helyébe lépett uj papírpénz kibocsátásakor foganatosított rendezés, hogy t. i. az uj papírpénz az ércpénzzel egyenértékű és értékingadozásnak nincsen kitéve. Ez a feltevés ugyan nem vált valóra, mert a napóleoni ujabb háború más elnevezés alatt ugyan, de ujabb, a 212 milliónyi váltócédulával egyenlő jogi természetű papírpénzt hozott, ami az ércre beváltást ismét csak a névérték 40°/o-a erejéig engedte meg, sőt a papirpénzgazdálkodás a 19. század végéig jóformán szakadatlanul tartott, mégis magánjogi szabályozás csak ezzel az alkalommal történt és e szabályok később nem módosíttattak, jóllehet a Magyarországon az 1812.