Magyar jogi szemle, 1926 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1. szám - A valorizáció multja és jelene

41 rendelkezéseinek és a német munkabérrendszeraék előfutárjaként 1795-ben elrendelte, hogy az adók, tisztviselői fizetések és bizonyos járadékok, végül a haszonbérek tekintetében a pénztartozásokat olyan arányban kell emelni, amilyen arányban emelkedik a forgalomban lévő pénzmennj Lség. Egy másik rendelet kimondta, hogy a járadékok fizetése felMggeszttetik s a hitelezők pénztartozást nem kötelesek lejárat előtt el Fogadni; felfüggesztették a hozomány visszatérítését is. A rendeletben felfüggesztett pénztartozás elfogadása csak akkor volt érvényes, ha a hitelező a nyugtában kijelentette, hogy a rendelet rendelkezéseit ismeri. A most ismertetett rendelkezések azonban a forgalmat megbénították. 1796-bau azután az assignatákat 1:30 arányban uj pénzjegyekre cserélték át. amelynek fedezetéül az állami tulajdont alkotó ingatlanok szolgáltak. Azt hitték, hogy az uj pénz az elértéktelenedéstől meg lesz óva és ezért a korábbi felfüggesztő rendelkezéseket hatályon kivül helyezték, sőt az 1792 január 1. után keletkezett pénztartozásokra az assignatáról uj pénzre átszámítás céljára degressiv scalát állapítottak meg és az uj pénzt még a haszonbéreknél és járadékoknál is az érccel egyenlőnek nyilvánították, kivéve az ércpénzben teljesítés kifejezett kikötésének esetét. Az 1792 előtt keletkezett pénztartozásokra — figyelemmel az assignaták 1l30o~Ta csökkenésére ós 1/30-rész erejéig becserélésére — ez a rendezés 10°/o-os valorizáció jellegével birt, azonban eredménytelen volt, mert az uj pénz már kibocsátásának évében annyira elértéktelenedett, hogy a törvény leglényegesebb rendelkezéseit a visszaélések megakadályozása végett még ugyanabban az évben hatályon kivül helyezték és ezzel ez a pénz névérték szerinti törvényes fizetési eszköz jellegét elvesztette. Még 1796-ban hatályon kivül helyezték a fentebb említett büntető rendelkezéseket és a szerződési szabadságot minden vonatkozásban helyreállították. Egy ideig a papírpénz kényszerárfolyam nélkül még forgalomban maradt, 1797-ben azonban a kényszerforgalom is meg szűnt és a papírpénzt csupán az állammal szemben fennálló régi tartozások törlesztésére lehetett felhasználni. A papírpénz eltűnése folytán az ércpénz újból forgalomba jött és az infláció előtt keletkezett pénztartozásokat egész összegükben ércpénzzel kellett teljesíteni. Az ilyen szabályt ma 100°/r,-os valorizációnak tekintenénk, akkor azonban természetes következménye volt annak, hogy a régi, normális fizetési eszköz visszatért. A magánjogi jogviszonyokat rendező jogszabályok épen csak az infláció idején keletkezett pénztartozásokra vonatkoztak. Egységes kódexet nem alkottak, hanem az egymást követő részlettörvények mozaikszerűen egészítették ki egymást. A törekvés az volt, hogy lehetőleg minden a papirpénzgazdálkodásból eredő igazságtalanságot kiküszöböljenek. A valori-