Magyar jogi szemle, 1926 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1. szám - A valorizáció multja és jelene

31 bért fizet az alkalmazottainak és azok mégsem tudnak a bérükből megélni. A kereskedő ezt megerősíti ós hozzáadja, hogy nemcsak a külföldi áruk, hanem a belföldiek is általában 33%-kal drágábbak, mini néhány évvel azelőtt.. Az élelmiszerek sem alkotnak kivételt, jóllehet gabonában és állatokban busz év óta soha sem volt nagyobb fölösleg. A vidéki nemes is csodálatosnak tartja a bőség idején bekövetkezett drágaságot és elmondja, hogy azért a malacért, amit harminc évvel ezelőtt 4 pennyért megkapott, 12 pennyt kell fizetnie és a borjú, liba, kappan, tyúk. birka ára is két-háromszorosára emelkedett. Szerinte a nemesi osztályt ezek a drágulások különösen súlyosan érintik, mert — mondja — ti kereskedők és iparosok az áruitok árát megfelelően felemelhetitek, épen olyan mértékben, ahogy az életszükséglet! és egyéb nektek szükséges cikkek árai emelkednek, mi azonban ezt ugyanolyan mértékben még akkor sem tehetjük meg, ha vásárlott vagy a haszonbérleti idő lejárta folytán felszabadult földet a korábbinál magasabb haszonbéi'ért adjuk ki. Legtöbb esetben a földbirtok hosszú időre haszonbérbe vagy örökhaszonbérbe van adva, a szerződést még a jelenlegi tulajdonos jogelődje kötötte és annak tartama esetleg csak halála után fog véget érni. Ebből a földbirtokos nemesek elszegényedése és élet szinvonaluk nagymérvű csökkenése származik. A theologus annak vizsgálatába bocsátkozik, hogy melyik osztály járt a legrosszabbul. Nem a kereskedők és iparosok, de nem is a földbérlők, hanem azok, akiknek fix jövedelmük van (as have their Lyvings and Stypendes rated at a certayne), mint a közönséges kézművesek, mindenféle napszámosok, szolgák és egyéb napi vagy évi béres alkalmazottak, továbbá azok a nemesek, akiknek földje akár saját, akár elődjük ténye folytán élethosszig vagy több évre haszonbérbe van adva. Kritikus helyzetben van különösen a királynő maga, akire rendszer int nem gondolnak, pedig a drágulás folytán ő vesztett a legtöbbet. Igaz ugyan, hogy a királynő a belföldi árakat 'befolyásolhatja, jóllehet ezzel is az alattvalók elégedetlenségét idézi elő, de a külföldi árukat mégis drágán kénytelen megfizetni. Ezekkel a vesztesekkel, mint. olyanok, akik semmi kárt nem szenvedtek, szembe vannak állitva a közvetítő kereskedők és azok, akik hosszú időre a régi alacsony bérek mellett haszonbérben bírnak ingatlant. Ami az említett kategóriák igazságtalan helyzetének megszüntetését illeti, a szerző nem is gondol arra a kivezető útra, bogy a munkabéreket és a haszonbéreket jogszabállyal a viszonynak megfelelő mértékben a szerződések ellenére emeljék, hanem a kivitel és behozatal megfelelő szabályozásától, főleg a luxuscikkek behozatalának korlátozásától várja a kedvező eredményt: az árak leszállását. Szerinte a külföldi államok retorzióé intézkedéseitől Angliának nem kell tartani, inert Anglia a többi államoknak feltétlenül szükséges cikkeket exportál, mig az