Magyar jogi szemle, 1926 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1. szám - A valorizáció multja és jelene

27 uralkodásának idején a freisachi dénárok. Hogy a gazdasági élei ezt a második eszközt is igénybevette, annak oka az volt, hogy a forgalom már annyira fejlődött, hogy a termény valutával nem érhette be. A gazdasági érzékkel biró Árpád-házi fejedelmek is felismerték már, hogy a kényszerpénzujitás rendszere, amely melleit rendszerint évenkint 50% erejéig váltották be a korábbi pénzt, — némileg a mi 1920. évi pénzlebélyegzéssel kapcsolatos kényszerkölcsönünkre emlékeztető módon — gazdaságilag igen káros. Ez intézmény mellett értékállandó pénz nem is képzelhető. Ettől a rendszertől azonban királyaink sokáig nem tudtak szabadulni. Csak Károly Róbert volt az, aki aranypénz veretésével a bimetallismus rendszerére tért át és hosszú időre biztonságot teremtett a pénz tekintetében. Ezzel megszűnt az, a rengeteg visszaélés is, ami a pénzverési regale bérbeadásával kapcsolatban felmerült. A kényszerpónzujitásból eredő jövedelmet pedig a portalis adó helyettesitette. Az ezután következő korszak ismertetése feladatom körén kívül esik és csak azt említem meg, hogy a pénz kérdésével kapcsolatosan még az J825. évi országgyűlés is Zsigmond 1405. évi I. decretumának 18. és 19. cikkelyére ós Albert 1439. évi decretumának 10. cikkelyére hivatkozik, mint, amelyek alapvető elveket tartalmaznak.20 Hogy a kényszerpénzujitás. rendszerének a magánjogi forgalomra milyen hatása volt, azt az áralakulásra vonatkozó adatok hézagos volta folytán21 a magyar viszonyok tekintetében nem lehet pontosan meghatározni. Minthogy azonban ez a folyamat a nyugati államokban is épen ugy, vagy nagyon hasonlóan játszódott le mint nálunk, a külföldi adatokból következtetést vonhatunk le a magyar helyzetre. E tekintetben csupán azt nem szabad figyelmen kivül hagyni, hogy nálunk ebben a korban még a csereforgalom sokkal szélesebb körben érvényesült és igy a pénzromlásnak nagyobb mértékben érvényesülhetett a közvetlenül károsító, mint a gazdasági életet megbénító hatása. A XIV. század egyik nagy nemzetgazdásza a francia Oresme Miklós „De mutationibus monetarum" cimü művében dolgozza fel a középkori pénzromlások következményeinek tudományos anyagát.22 A 23 fejezetből álló mű tulajdonképen a 20 Fenséges Első Ferentz Aiistri&i Császár, Magyar és Osefa Ország koronás, királyától 1825-ik Esztendőben Szent Mihály Havának 11. lapjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének írásai. III. kötet. 1827. jun. 30-án tartott 245. ülés 1505. lap. 21 Hóman maga ie kijelenti, -hogy „a középkori Magyarország terménygazdasági szervezete, másrészt a források hézagossága teljesen lehetetlenné teszik a rendszeres magyar ártörténet kidolgozását."' I. m. 474. 1. 22 Wilhelm' Ruscher : Ein grosser Nationalökonom des vierzehnten Jahrhunderts. Zeitschrift fik die gesaaMnte Staajtswiisseisdhaft. XIX. évf. 305. 1.