Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1925 / 2. szám - A negyedszázados esküdtbíróság
56 jelentőségűnek: az alkotmányjogi vagy az igazságszolgáltatási tekinteteket ? Mint alkotmánybiztoisitékj, a tiszta kivájt alinok-biróeág esetleges gerinctelensége ellenében, tehát mint a valóban független biróság felé való törekvés, a jury alapgondolata egészséges és életrevaló. Mint büntető perjogi intézmény, vagyis az igazság helyes kiszolgáltatása szempontjából azonban az esküdtbiróság semmi esetre sem versenyezhet a jól szervezett} szakbirósággal. Az eredeti angol minta ellen ugyan ily szempontból sem tehető gyökeresebb kifogás s az angolok és amerikaiak, mint ősi, megszokott intézményt bizonyára még hosszú időkön át fenn fogják tartani (legalább is az itélőjuryt, mert tudtommal a vádjuryt 1914-ben Anglia is „felfüggesztette"); de a francia minta oly lényeges hibákban szenved, melyeket reparálni, ellensúlyozni — mint Olaszország és a magyar Bpn. megkísérelték — lehet, de amelyeket gyökeresen orvosolni, teljesen eltüntetni alig lesz lehetséges. A magyar esküdtbiróság eddigi történetében, mint láttuk, a jury behozatalának, illetőleg reformálásának három időpontjában (1848., 1896., 1914.) a három nagy igazságügyminiszterünk és a javaslataikat elfogadó törvényhozás elsősorban világosan az alkotmányjogi tekintetekből indultak ki. Szinte előrelátható, hogy a következő, negyedik alkalommal, amikor az esküdtbiróságok működésének meginditása felől dönteni kell, szintén ez a szempont lesz az irányadó. Erre nézve, azt hiszem, három alternatíváról lehet szó: 1. egyszerűen viszatérni az 1914-iki, helyesen a háború előtti szabályokhoz, vagyis egyszerűen elrendelni az esküdtbiróságok működését, 2. megszorítani a jury hatáskörét, vagyis visszaadni a közönséges bűncselekmények feletti jurisdictiot a szakbiróságoknak, 3. vagy teljesen eltörölni az esküdtbiráskodást. Melyik utat fogja választani az igazságügyi kormány és a törvényhozás, efelől felesleges lenne találgatásokba bocsátkozni. Ebbe nekünk jogászoknak nem is lesz beleszólásunk, ezt mint rendesen, a politikusok fogják eldönteni. Mi jogászok csak véleményt, óhajt fejezhetünk ki, már elméleti vagy gyakorlati irányban. A mai idők azonban ily óhajok kifejezésére sem alkalmasak. De ha mégis óhajjal kellene befejeznem rövid elméikedó semet, részemről csak annyit mondhatnék, vajha mielőbb oly nyugodt időket érnénk, hogy a fentebbi három alternativa feletti döntést sürgetnünk lehetne s vajha eljönne az az idő, amikor a hivatalnok-szakbiróságok teljes függetlensége annyira megvalósulna, hogy az esküdtszékre, mint alkotmánybiztositekra se lenne szüksége a magyar nemzetnek.