Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 2. szám - A negyedszázados esküdtbíróság

54 esküdteket, mint laikusokat, leginkább az érdekli, milyen büntetést fog kapni a vádlott a marasztaló verdikt esetén. Megállapították számtalan esetben, hogy a francia esküdtek csak azért hoztak felmentő verdiktet, hogy a vádlottat megmentsék a tulszigoru büntetéstől. Ezt a nálunk is többször tapasztalt ferdeséget fogja megszüntetni a Bpn. ujitása, ami annál inkább helyeselhető, mert épen a helyes igazságszolgáltatás gyakorlatilag legfontosabb kérdése a büntetés nemének és mennyiségének a megállapítása. Ebben a munkában pedig az- esküdtek igen becses szolgálatot tehetnek a szakembereknek. A szakbirák nyugodtabban fogják kiszabni a halálbüntetést vagy a magas fegyházbüntetést arra az elitéltre, akire nézve az esküdtek képviselői is, mintegy társaik nevében, a legszigorúbb büntetést kérik. Viszont szivesebben fognak belemenni a szigor mellőzésébe, ha az esküdtek az enyhítés mellett foglalnak állást. A súlyosító és az enyhítő körülmények méltatása, tehát a cselekmény súlyának és a vádlott egyéniségének etikai értékelése tekintetében még ma is eléggé bizonytalan és ingadozó gyakorlatunk megszilárdítására csak üdvös hatású lesz, ha a szakemberek összevetik jogászi nézetüket a társadalom más hivatásu tagjainak felfogásával. A Bpn. által megreformált esküdtbíróság — ha majd az idők jobbrafordultával megkezdheti működését — minden bizonnyal kevesebb botlással és nagyobb sikerrel fogja elősegíteni a magyar igazságszolgáltatást, mint a Bp. alapján eddig tehette. A kérdéseknek egyszerűsítése, világosabbá tétele, az esküdtek tanácskozásának a főtárgyalási elnök által leendő vezetése meg fogja könnyíteni az esküdtek munkáját, megszabadítja őket a tisztán jogászi, illetőleg perjogi teendőktől, mintegy rá fogja őket kényszeríteni, hogy minden erejüket az ügy érdemének szenteljék. Az elnöki fejtegetések is, melyek ezután csak ügyfél egyenlőség mellett történnek, közvetlenebbek, fesztelenebbek lesznek s nagyobb haszonnal és eredménnyel járhatnak. A marasztaló ítélet hozatalában s ezzel a büntetés kiszabásban való részvétel pedig emelni fogja az esküdtek önérzetét, lelkiismeretességét s megiiyugtatóbbakká, igy alaposabbakká fogja tenni az esküdtbirósági ítéleteket. A Bpn. előkészítése és parlamenti tárgyalása során a javaslat ellenzői részéről hangoztatott az a felfogás, hogy az igy megreformált esküdtbíróság tönkretétele az esküdtszéki intézménynek s inkább töröljük el végképpen az esküdtbiráskodást, mint igy „agyonreformáljuk", nézetem szerint csak afféle, nem eléggé meggondolt, alaptalan beszéd volt, mint az 1914-iki sajtótörvény javaslata elleni nagyarányú ellenzékeskedés. A sajtóbüntetőjog reformját a tiz éves gyakorlat fényesen igazolta s ha az esküdtbíróságokat működésbe hozzuk, hiszem ós remélem, a Bpn. reformjait is hamarosan igazolni fogja a tapasztalat. Ami az