Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 2. szám - A negyedszázados esküdtbíróság

52 széki intézmény természetével ellenkező ilyen gyakorlat" meg­gátlása végett törvényjavaslatot terjeszteni elő. Ezt a kérdést is eliminálta aztán a Bpn., mely a Curia revisionalis jogkörének világos és határozott megállapítása által többé nem hagy fenn kétséget aziránt, hogy a Curiának igenis joga van a bünösségi kérdést, mint jogkérdést felülvizs­gálni s az esküdtek által megállapított tények alapján a birói tanács, illetőleg a vegyes tanács által tévesen felmentett vádlot­tat esetleg elitélni. Nem terjeszkedhetem ki az esküdtbíróság! gyakorlatban felmerült azokra a rengeteg vitákra (tehet-e fel a birói tanács a felek által nem indítvány ózott kérdést, hogyan kell szerkeszteni a kérdéseket a jogos védelem és annak tulhágása, a fiatalkornak erkölcsi és értelmi fejlettsége, a szándék előre megfontoltságra vagy meg nem fontoltsága stb., stb. tekintetében, hány szavazat kell a beszámithatóságot kizáró ok fennforgása iránt feltett mellékkérdésre stb.), melyek némelyikét a Cüria is hosszú inga­dozás után tudta megoldani. Csak azt említem fel, hogy a Bp.­nak az esküdtbirósági eljárás részletei tekintetében, a francia kérdésfeltevési rendszer elfogadásából folyó hibái és hiányai a Bp. életbeléptének első tizede alatt a birói gyakorlatban any­nyira nyilvánvalókká lettek, hogy egyik jogi szaklapunk — egy nagy szenzációt keltett helytelen felmentő ítélet hatása alatt — 1910-ben körkérdést intézett kiválóbb büntetőjogá­szainkhoz az esküdtbiráskodás fenntartása vagy megszüntetése tekintetében. Érdekes, hogy a nyilatkozó, főként gyakorlati szakemberek többsége az esküdtbíróság fentartása mellett fog­lalt állást, de többen nagyon helyesen mutattak rá, hogy az intézmény „igy nem maradhat", biztositani kell a főtárgyalási elnök, illetőleg a jogászbirák és mindenekfelett a Curia supre­máciáját az esküdtekkel szemben. Ezt a gondolatot, vagyis az angol esküdtbiróságnak azt az alapelvét, hogy az esküdtek nem állanak a szakemberek felett, nem is ellenőrei azoknak, h anem épen a hivatalnok szakbirák munkájának elősegítése, különösen a bizonyítás kérdésében való megnyugtatása végett veszi igénybe az állam az ő működé­süket, ezt a helyes alapgondolatot igyekezett aztán — a Bp. főtárgyialási rendszerének fenntartása mellett — a lehetőségig érvény re juttatni az 1914. évi Bpn. (XIII. t.-c.) A Bpn. törvénybe iktatása, mint fentebb emiitettem, Balogh Jenőnek az érdeme. Balogh, mint szakember, legvilágosabban látta és átérezte a francia rendszerű esküdtbíróság perjogi hibáit és gyarlóságait. De mint reális érzékű politikus azt is látta, hogy az angol rendszert egyszerűen átvenni — az angol és a magyar társadalmi viszonyok közötti lényeges különbsé­gek miatt, — lehetetlenség. így jutott arra a megoldásra, hogy a kérdés feltevés gyökeres reformjával és más jelentős reform-

Next

/
Thumbnails
Contents