Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 2. szám - A negyedszázados esküdtbíróság

48 tető igazság' kiszolgáltatása a hatalom önkényének politikai célokra használható eszközévé nem fajulhat." Egészen kétségtelen, hogy Deák Ferenc és az 1843—44-iki alsó Tábla többségének szemei előtt a Metternich-korszak kir. táblája lebegett, mely egy Wesselényi Miklóst, egy Kossuth Lajost egy bátrabb politikai beszédért, illetőleg aTörvényhiatósági Tudósítások megindításáért a legfelsőbb óhajnak megfelelően súlyos börtönbüntetésre itélt, vagyis a bírói függetlenség, mint egy,-k legjelentősebb alkotmány biztosíték megteremtése volt az esküdtszék melletti lelkesedésük íőrugója. Ugyanez a gondolatmenet vezette Szilágyi Dezsőt, mikor az uj Bp. utolsó s tényleg törvényerőre emelkedett javaslatának megkészitéséhez azzal a kijelentéssel fogott hozzá,- hogy Magyarország büntető bírósági szervezetébe az esküdtbiróságot rendes fórum gyanánt kell beilleszteni. Az 1895-iki javaslat miniszteri indokolása nyíltan helyteleníti ugyan a francia esküdtszék politikai jellegét s az esküdtbiráskodásnak a közönséges bűncselekményekre való kiterjesztését a jury igazságszolgáltatási előnyeivel (a bizonyítékok szabad móltatása, a közvetlenség elvének biztosabb érvényesítése, a fellebbezés kiküszöbölése) 'indokolja, de az egész részletes indokolás veleje mégis csak az, hogy Magyarország, ha modem értelemben vett jogállam akar lenni, nem mellőzheti az esküdtbiróságot, mint rendes büntető birói szervezetet, „melynek tanulságos története nagy államokban századokra szól, mely Keletindiában épugy mint Amerika bán, s immár majdnem egész Európában működik s ezzel életrevalóságának tagadhatatlan bizonyságát adta.*' A Bp. meg-alkotói is, épugy mint az 1844-iki javaslat szerzői, bármennyire kiemelik az esküdtbiróság igazságszolgáltatási előnyeit és értékét, alapjában véve mint az alkotmányos állam mintájául tekintett Angiiának, a parlamentáris kormányzás és a helyhatósági önkormányzat mellett, a harmadik sarkalatos alkotmánybiztositékát akarták a juryt nálunk is rendes birói fórummá emelni. 1900 január 1-én lépett életbe a közönséges ós a politikai bűncselekmények légsúlyosabbjaira ós a sajtóvétségekre kiterjedő hatáskörrel felruházott esküdtbiróság. Ma, ennek a dátumnak a 25-ik évfordulóján — ha a hazánk történetében akkor nem is képzelt katasztrófa folytán még mindig lelkünkre nehezedő lelki kínok hatása alól nem tudunk is szabadulni •— nyomott hangulatunkon erőt véve, örömmel és büszkeséggel mondhatjuk el, hogy Deák Ferenc és Szilágyi Dezső alkotása, a teljes hatáskörű esküdtbíróság 25 évi élete (amiből ugyan alig 15 év esik a tényleges gyakorlatban létére) egészben véve beváltotta a hozzá fűzött reményeket s nincs okunk és jogunk hibáztatni vagy épen kárhoztatni a törvényhozást és annak vezetőit e nagy reform miatt.