Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - A kivételes rendeletek

37 Az említeti felfogás tehát nem felel meg- a törvény céljának, de néni felel meg a •(örvény szószerinti, érteiméneik sem. A törvény ugyanis csupán a, javaslatai benyújtásának tényéhoz, íüz joghatásokat, de egyáltalán nem rendelkezik afelől, hogy mi történjék, ha ,a benyújtott törvényjavaslatok a nemz.etgy-a.Ms által nem •tárgyaltatnak. Minthogy pedig u javaslatok a szabályszerű időben bcnyujtattak, világos, hogy a hat hónapi határidő leteltével a törvény alapján csakis azok a rendeletek veszthették halalyukat, amelyek tárgyában törvényjavaslat nem volt előterjesztve. A többi remieletek lialálywsztésére a törvény semmiféle rendelkezést nem tartalmaz, lamíiből önként következik, hogy a törvény alapján olyan rendelet, amely a naptárszerüen meghatározott nap után hatály han maradi, többé hatályát nem vesztheti. Az ilyen rendeletek hatálya csak akkor satunk meg, kla a minisztérium azokat kifejezetten hatályon kivül helyezi vagy a törvényhozás tőlük eltérő rendelkezéseket állapit meg. Ez ellen a felfogás ellen felhozható volna az az ellenvetés, hogy eszerint a kivételes hatalom alapján kibocsátott rendeletekre a törvényjavaslat előterjesztésének perpetuáló hatása volna, holott a törvényhozásnak az idézett szakasz megalkotásával éppen a rendeletek hatályának mielőbbi megszüntetése és azok helyébe törvényi rendelkezések életbeléptetése volt a célja. Ez az ellenvetés sem helytálló. Ha a törvényhozás azt akarta volna, hogy a javaslatok rövid időn belül le is tárgyaltassauak, akkor a letárgyalásra is határidőt szbott volna és kimondta volna, hogy azok a rendeleteik, amelyekre vonatkozó javaslat a határidő lejártáig törvényerőre nem emelkedik, mikor vesztik hatályukat. Ilyen rendelkezés .a §. rendszeréhe be is illett volna. Ezzel szemben a törvényszakasz első bekezdése, amikor a kormányt a kivételes hatalom alapján kibocsátott és hatályban maradó rendeletek kiegészítésére és módosítására felhatalmazza, azt mondja ki, hogy ez a felhatalmazás a köszabadságoknak, valamint a gazdasági élet teljes szabadságának visszaállítására irányuló átmenet időtartama alatt lesz hatályban. Ebből a rendelkezésből pedig az következik, hogy a törvényjavaslatok előterjesztésének nem az a feltétlen célja, hogy a törvényhozás azokat letárgyalja s igy a rendeleteket törvénnyel pótolja, hanem pusztán az, hogy a törvényhozó hatalomnak módjában legyen a kivételes hatalom alapján szabályozott kérdésekkel foglalkozni. Ehhez képest az a körülmény, ha a törvényhozás a javaslatok egy részével nem foglalkozott, a nemzetgyűlésnek oly értelmű hallgatólagos akaratnyilvánitását tartalmazza, hogy az illető törvényjavaslatban foglalt kérdések rendeletben szabályozott voltát érinteni nem kivánja és a rendeletek kiegészítésének ós módosításának jogkörét továbbra is a kormány hatáskörében kivánja hagyni. A nemzetgyűlés különben a javaslatok közül egyeseket le is tárgyalt. Ilyen a biztosító magánvállalatok állami felügyeletéről és egyes közhiteli kérdések rendezéséről szóló, amely az 1923: VUilI. törvénycikkbe és a gazdasági munkásházak építésének állami támogatásáról szóló 1907: XLYT. törvénycikk kiegészítés érői szóló, amely az 1923: XXIII. törvénycikkbe cikkelyeztetett be. A nemzetgyűlésnek a többi javaslatok nem tárgyalásában megnyilatkozó hallgatólagos akaratnyilvánítása különben, amely 1922 december hó *7-ike óta eltelt közel két évi idő folytán kétségkívül befejezettnek tekinthető, csupán a törvény logikus voltának megvilágítása szempontjaiból jelentős, a rendeletek hatályban maradása azonban a törvény szavaiból ettől függetlenül is kétségtelen. A rendeletek érvényét a javaslatok visszavonása éppen ugy nem szüntethette meg, mint ahogy nem szüntette volna meg a nemzetgyűlésnek időközben bekövetkező feloszlatása. Más kérdés azután, hogyan kellett volna értelmezni a törvényt akkor, ha a javaslat visszavonása röviddel a négy hónapi határidő letelte után esetleg a hat hónapi hatá.ridő letelte előtt történt volna. Nézetem szerint