Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - Dr. Juhász Andornak, a budapesti kir. itélőtábla elnökének ünnepi beszéde

24 letet parancsoló, megbízható igazságszolgáltatásról csak abban az esetben lehet szó, ha ez az intézmény kötelességtudó ós független itélőbirák vállain nyugszik. Ehhez képest régi törvényeink a birói tisztet viselő férfiaktól, kötelességeiknek pontos és becsületes megtartását követelték, a hivatalát elhanyagoló vagy a pártatlanság ellen vétő birákkal szemben pedig szigorú, egészen a fej- és jószágvesztésig menő büntetéseket alkalmaztak. A birói pártatlanságot dekrétumainak I. könyvében (24. fej.) már Kálmán királyunk lelkére köti az itélőbiráknak, ekképpen: „Ők pedig (t. i. az ítélkezők) mikor szokott módon egybegyülekeznek oly vigyázó gonddal, oly nagy szorgalmatossággal fontolgassák az igazság mérő serpenyőjét, hogy sem gyűlölségből az ártatlant el ne kárhoztassák, sem kedvezésből a bűnösnek pártját ne fogják." A bírónak a törvények tiszteletét és részrehajlatlansiágot esküvel kellett megfogadnia. Már Nagy Lajos 1351. évi dekrétumának végén találkozunk egy esküminttával, amelyet tartailmából következtetve, az itélőbiráknak is le kellett tenniöik, mert az eskü szövegében egyebek között az foglaltatlik: „hogy irigységben vagy gyülölségben senkit el nem vesztesz és igazat nem hamisítasz, hamisat nem igazitasz, ezeket átal nem hágod, sem kedvéért sem adományért, sem gyűlölség ért, semmiért is. És ami beszéd köztetek lenne, azt titkon tartod, ok nélkül senkinek meg nem jelented, meg sem mondod". Egyenesen <a birák számára állapított meg hivatalos esküt Zsigmond királyunknak 1435. évi (I. c), Mátyásnak 1486. évi (76. c.) és II. Ulászlónak 1492. évi (33. c.) dekrétuma egymással lényegileg egyező következő szöveggel, hogy „minden előttem perlekedő személynek együtt és egyenként t. i. gazdagnak és szegénynek megválogatása nélkül és minden kérést, jutalmat, kedvezést, szeretetet és gyűlölséget hátra téve és távoltartva tehetségemhez képest minden dologban igaz és való törvényt és igazságot fogok tengni." A tradíciók tiszteletére vall, bogy ez az eskü a birói kötelességeket érintő részélben csaknem szószerint megegyezik azzal az esküvel, amelyet ezidőszerint is letesz minden biró hivatali működésének megkezdése előtt. A birák anyagi függetlenségét előkelő társadalmi helyzetük s a rendiség idejében azzal együttjáró magánvagyonuk volt hivatva biztosítani. Kégi törvényeink még az alsóbb fokon Ítélkező szolgabirákra nézrve is kiikötötték, hogy „a vármegye tehetősebb és jómiédu nemesei közül" választandók. Megkívánta tehát a törvényhozás, hogy a mások élete és vagyona felett ítélő biró az akkori kereseti és életviszonyokra tekintettel mintegy hazralról hozza magával anyagi függetlenségének a biztosi tékáit. Később a rendes birák és ülnökök javadalmazásban is részesülnek. Az 1495. Vilii. t.-c.-ben a birói ülnököknek állásúik megkívánta méltó fizetéssel való ellátásáról történik említés, melynek összegét kezdetben » király, később a rendek s végül maga a törvény és pedig az 1507. évi III. t.-c. állapította meg a főpapok és bárók részére 700, a nemesek részére pedig 300 aranyforintban. A fizetésen kivül napidijakról is szó esik a törvények/ben, amelyeknek kifizetése körül azonban a pénzügyek intézői késedelmet tanúsíthattak, mert az 1681. évi XXXV. t.-c. aziránt rendelkezik, hogy a kir. személynek és a kir. ítélőtábla bírái részére egy korábbi törvénycikkel megállapított napidijakat a magyar kamara pénztárosa további sürgetés nélkül „valósággal kifizesse." Az 1715. évi XXIV. t.-c. pedig a törvények és a bíróságok megvizsgálására kiküldött