Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - A kir. itélőtáblák jubileuma

12 De bármit hozzon a jövő, a magyar biró ezentúl ig a törvény parancsa mellett csakis lelkiismeretére fog hallgatni, mert miként a nagy római költő mondja: Justum et tenaeem propositi virum Non civium ardor prava jubentium, Non vultus instantis tyranni Mente quatit solida; Si fractus illabatur orbis, Impavidum ferient ruinae! A szegedi kir. ítélőtábla Hamza Géza ítélőtáblai elnök elnöklete alatt tartott teljes ülést. Az elnök megnyitó szavai után dr. Muntyán István tanácselnök mondott beszédet. Tüzetes jogtörténeti bevezetés után beszédét következőképen folytatja: ,,Mellőzve most már az 1891. évi XVII. t.-c. kapcsán, a kir. ítélőtábla decentralizációjával bekövetkezett közismert fejleményeket, legyen szabad végezetül egy pillantást vetnem a történelmi fejlődés belső momentumaira is: azokra az erkölcsi tényezőkre, amelyek a külső események kísérői, vagy éppen fölidézői voltak, és ezekkel együtt a magyar igazságszolgáltatás mai állapotának is megvilágítói, magyarázói lehetnek. Mert ez a kétszáz esztendős fejlődés nagy és nyilvánvaló eredményeket hozott a magyar igazságszolgáltatásnak, de vannak veszteségeink is. Kötelességünk ezekről is megemlékezni. Aki, az ősi törvényeink rendelkezésem és szójárásán át az életbebivó, .a célt kitűző szellemet keresi, nem zárkózhat el attól a megállapítástól, hogy a régi idők harcos magyarját a régi periben még sokkal szubjektivebb érzések irralták, mint laminőket a mostani idők magyarja visz a birósiág elé. A XVI. század magyarja *a jogot a saját egyénisége kiegészítő részének, a jogsérelmet pedig személyes sérelemnek tekintette, és mindkettőért a saját személyével állott helyt — nagyon sokszor még a birói ítélet után sem szűnő szenvedélyességgel és makacssággal. Visszaűzte az Ítélet végrehajtása céljából megjelent ibirót és ia régi magyar jogrend kénytelen volt ezt a hatalmaskodást egyenesen jogintézmény gyanánt szabályozni. A peres feleknek a jogvitáival összeolvadó ez a szermélyes engagement-jia érthetővé teszi, hogy ia mi ősi törvénykezésünkben nem is annyira a birói funkción, mint inkább magán a biró személyén fekszik « suly. Akárhányszor előfordul, hogy a felek a tárgyalás elhalasztását kérik „propter absentiam Praelatorum et Baronum" bizonyosan nem azért, mert főpapok és főurak nélkül uz ítélkezés nélkülözte a külső pompát, hanem azért mert' a jogvita akkor még a legtöbb esetben az ősi vagyon, az ősi föld körül, az ősiség mindent betöltő társadalmi atmoszférájában mozgott, ott, ahol a kisember többet várhatott a nagyúr megértő méltányosságától, mint a jogtudós itélőmester tudományától. A bizalom a biró személyének, a biró társadalmi pozíciójának szól tehát, és a „Plus valet favor in Judice quam lex in Codice" híres mondás tula j donképen azt jelenti, hogy a törvénykezés síulyu inkább az emberségesen mérlegelő biró lelkiismeretén, semmint a jogszabály merev, generalizáló rendelkezésén nyugszik. A XVIII. századdal azonban, hogy ugy mondjam, egy uj publikum vonul be ia magyar törvénykezésbe. Jellemző típusa az a társadalmi osztály, amelynek kedvéért az 1723. évi országgyűlés az „Auszugális" pert, a kereskedelmi könyvkivonatra alapított pert szabályozta. A latin szövegben is változatlanul használt idegen szó bizonyítja, hogy a jogkereső közönségnek ez a része kívül álll minden rendi tekinteten. Ennek az érdekel már nem az ősi röghöz, az ősiséghez fűződnek, amit keres, az nem emberséges méltánylás, hanem beMijtás, a jus strictum