Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 4. szám - A kereskedelmi társaságok nemzetközi jogi helyzete

165 kedelmi törvényünk vonatkozó szakaszait alkalmazzák és ugyané jogforrás alapján éppen az ellenkező eredményre jutnak. Ez az eljárás magyarázata az, hogy valamennyi utódállam a részvénytársaságokra vonatkozólag a koncessziós rendszerre tért át (Csehország az 1920. évi ipartörvény egy elrejtett szakaszában) ós emellett az engedélyt oly kikötésektől tette függővé, melyek sem annak természetével nem egyeznek, sem a külföldi társaságokkal szemben más, a koncessziós rendszert alkalmazó államokban (Ausztria) követett eljárásnak nem felel nek meg. így az utódállamok oly kikötéseket tesznek, melyek a „nemzeti" tőke majoritását és az igazgatóságban az illető állam polgárainak többségét kivánják biztosítani. (A legszabatosabb e tekintetben az 1919. évi cseh nacionalizálási rendelet, a legkíméletlenebb a román gyakorlat). Ez az eljárás nemcsak az engedélyezési rendszer szellemébe ütközik, hanem egyenes ellentétben van a békeszerződés 250. §-ával, mely a magyar társaságoknak az elszakított területen levő jogaik, javaik ós érdekeik csorbítatlan visszaadását és az előbbi állapot helyreállítását rendeli el. Az u. n. nacionalizálás, mely feltételekhez köti a békeszerződésen alapuló jogot, lényegében lemondást kiván az itt biztosított jogokról. Hogy ezen eljárásnak társulataink kénytelenek voltak magukat alávetni, azt a gazdasági élet követelményei okozták, mely inkább a gyors elintézést kívánta meg, mint a „jogért" való küzdelmet, melynek lassú menetét legjobban mutatja, hogy a vegyes választott bíróságok 1919. ótat mind a mai napig ily ügyben még egyáltalán nem hoztak ítéletet. De különben a részvényesek nemzetiségének ellenőrzése csak a nacionalizálás idején lehetséges és ennek a rendszernek azon a bizonytalanságon kell megdőlnie, mely az érdekmajoritások gyors változásából előállhat, A részvényes nemzetiségét és személyiségét csak egy adott időpontban lehet megítélni. A részvénybirtok későbbi változása tehát mindezeket a mesterkélt rendszabályokat halomra dönti. Bernhard Shaw Wagner-breviáriumában a részvétnyes cilinderét a nibelung-sisakhoz hasonlítja, mely annak viselőjét láthatatlanná teszi, ugy hogy a részvényes minden erőszakos támadás ellen a névtelenségbe tűnhet el (société anonyme). Ujabban oly törekvések is merültek fel, melyek a bemutatóra szóló, forgalomképes értékpapírokat személyre szóló okiratokra akarták átváltoztatni, melyeknek átruházása engedélytől függene. Ez eljárás tipikus példája az 1924 július 3.-í román bányatörvény 33. §-a. Mindezen törekvések kiszámithatatlan gazdasági kárt okoznak, anélkül, hogy céljukat elérnék. Érdekes és különös, hogy e törekvésekben a kíméletlen szociálizmus és túlzó nacionalizmus találkoznak. Előbbi, hogy az egyes részvényes személyét nyilvántartsa, azt összjövedelmében meg-