Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 4. szám - A népszövetségi eszme reális tartalma. 2. [r.]

152 ,]án áll s voltaképen annak a stabilizációja a célja. Ugyanis, amint Politis bizottsági jelentésében kiemelte, a kötelező arbiIrage rendszere alól kivétetnek a fennálló szerződésekre, az államok területi alkatára ós területi épségükre vonatkozó vitás kérdések, amihez a jugoszláv kiküldött hozzá is tette, hogy éppen abban látja a nagy haladást a világbéke ügyében, hogy az érvényben levő szerződések érinthetetleneknek nyilvánitt attak. A jegyzőkönyv tehát tett egy lépést előre a kötelező arbitrage és a szankciók rendszerének megkisérelt kiépitése által, de ezt a lépést az irrealitás, a chimaerák világa felé tette és viszont nem tette meg a realitás felé azt a lépést, amelyet tennie kellett volna, nem közeledett a békeszerződések revíziójának előkészítése felé. Ám, ha a Nemzetek Szövetsége fejlődésének első lépésénél helytelen vágányokon mozgott is, még mindig foglalkozni kell azzal a kérdéssel,, vájjon lehetséges-e egyáltalában idővel a Nemzetek Szövetségének olyan fejlődését várni, amellyel azután kialakul belőle ábrándozó hiveinek eszményképe, a világareopág. Amint arra már fentebb rámutattam, a világbéke biztosítása — eltekintve a jogviták kisebb jelentőségű körétől — kormányzati feladat, amelynek ellátására csak egy, az államok felett álló, a nemzeteket egybeolvasztó felsőbb hatalom, magasabb közület lenne hivatott, amely pártatlan akarat képzésére s ennek az akaratnak, ha szükséges, kényszerrel való megvalósitására is képes. Életképes közület keletkezéséhez mindig etikai, a közület tagjaiban, annak egyedeiben, atomjaiban élő, azokat összetartó erőre van szükség. Ennek az etikai erőnek feltétele általában valamely erkölcsi és érzelmi közösség és mindenesetre megfelelő intenziv érdekközösség. Az etikai erő pedig áll ennek a közösségnek átérzéséből, sőt tudatából s abból a meggyőződésből, hogy e közösség által adott, e közösség körébe eső célok, — egyetemes, közös célok —, megvalósitásához a közületre szükség van s a közület adott alakjában e célokat megvalósitani is képes. Ez a közületies érzés és meggyőződés az, amit a jogtudományban sokszor ugy szokás nevezni, hogy ez az általános közvélemény támogató ereje, bár közelebbi analizis mellett eszempontból voltaképen a vezetésre hivatott és tényleg is vezető társadalmi tényezők és róíegek véleménye, érzése a fontos. Közületek élet- és fejlődőképessége mindig elsősorbanettől az etikai ősszel artó erőtől függ. Vonatkozik ez a már meglevő régi közületekre is, ha mindjárt azok rendes életműködésénél ez a mozzanat el is homályosul azáltal, hogy a szervezet kiópittettsóge mellett annak működése a közület tagjaival szemben mintegy mechanikusan, automatikusan folytatódik. Ám, ha kritikus idők köszöntenek be, ha politikai viharok rázzák meg a közület