Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - A kir. itélőtáblák jubileuma

3 h u uk, Mária Terézia és II. József rendelkezései szerint az ügyvédi censurát a Tábla előtt kellett letenni. 1874-ig tartott ezen állapot. Az ügyvédképzés, és az ügyvédi suscrescencia szempontjából is szoros kapcsolat fejlődött tehát ki az ügyvédi kar ós a. Tábla között, mely fokozta a lelki harmóniát. Nemzeti szempontból azért kell méltatni és különös: súlyt helyezni az 1723. évi birói szervezeti alkotásra, mert a magyar nemzeti állam a magyar nemzeti jogból fejlődött ki, a kir. Curia pedig fennálásának egész ideje alatt mindig a nemzeti jognak volt hű ápolója, és fejlesztője. A magyar jog nem recipiált jog, de oly jogrendszer, mely a magyar nemzet jogi öntudatából fakadt, melynek alapjai és fejlődési mozzanatai a nemzet jogalkotó érzületében bírják gyökerüket. Már a Vezérek korában a magyar jog teljes összhangzásban állt a nemzet akkori közéletével és tánsadalmiviszonyaival. A nemzeti élet hatásai mutatkoztak ezen jogrendszerben és viszont a nemzeti életben pedig a jogrendszeré és ha későbben a jogi életnek ezen megnyilatkozásai a keresztény vallás, befolyása és az európai eszmék által részben módosíttattak, sőt részben meg is változtattattak, a régi magyai" nemzeti jog lényegileg mégis a későbbi magyar jogfejlődésnek alapját képezte. A magyar történelem tanúságot tesz arról, hogy a honfoglalás nem egyedül a fegyver hatalmára alapíttatott, de a, jog magasabb szentesítése által is biztosíttatott. Közjogunk összhangban volt a nemzet harcias szellemével, a főhatalom összpontosult a, fejedelem személyében. A fejedelem, valamint a nemzet nagy- birója (Güllas és Karban) és a nagy népgyűlés közvetítették a nemzet egységét. A magánjog egy volt az egész országban. A magánjognak azon dualismusát, amely a. germán népek által alapított nyugat-európai államokban létezett t. i., hogy a régibb vaigyis a meghódított lakosok a római, az ujabb lakosok, vagyis a hódítók pedig a germáu joggal éltek ix nemzeti jog nálunk sohasem ismert o. Nálunk csak nemzeti jog volt a kánonjog és a római jog nálunk sohasem volt országos jog. E tekintetben nagy érdem© vau Werbőczy Hármaskönyvének, mert ennek köszönhetjük, hogy a magyar jogrendszer a XVI. században megtartotta eredeti önállóságát és függetlenségét a római jog befolyása ellenére. Ez pedig nem volt könnyű, mert abban az időben a kornak uralkodó eszméli mindenütt a nemzeti irányzat mellőzésével a klasszikus világ maradványaiban keresték a társadalmi élet ujjárendezésének vezéreszméit. De főleg érdeme a magyar kir. Curiának, hogy a nemzeti jog évszázadok viharai közepette fenntartatott és fejlesztettetett, mert a XVIII. ós XIX. században is nem a törvényhozásban, de a törvénykezésen feküdt a jogfejlődés súlypontja és különösen fontossá vált azáltal, hogy a magyar kir. Curia judikaturája a hazai jogszokásoknak egyik alapjává vált nemcsak azon nagy tekintélyénél fogva, amellyel az ország legfőbb törvényszéke bírt, hanem azért is, mert a magyar kir. Curia a jogfejlesztésre is nagy befolyást gyakorolt. A szatmári békekötés után a rend az országban teljesen helyre lett állítva, ennek folytán a jog terén is uj élet kezdett derengeni. A magyar törvények javítása illetőleg a magyar jogrendszernek ujjáalkotása végett a XVIII. század kezdetén országgyűlési bizottmány neveztetett ki .,Comissió systematica", minthogy azonban ezen bizottmánynak munkálkodása, tehát a doctrinális, és kodifikatorikus jogfejlesztés nem volt kielégítő, Mária Terézia megbízta a kir. Curiát, a törvénykezési és jogi rend javításával, ennek volt az eredménye a ,,Plánum Tabulare", amely gyűjtemény tartalmazta a Curiának elvi jelentőségű ítéleteit 17-23 óta, vagyis az újjáalakulás idejétől 17694g. Az ország legfelsőbb bíróságainak köszönhetjük, hogy az 1848 utáni 1*