Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 4. szám - Valorizáció és a joggyakorlat

123 naphoz minél közelebb hozni igyekeznek a végett, hogy az a 100%-os valorizálás alperest tnlságosan meg ne terhelje. Ez azonban kerülő ut. Ez a cél ugyanis sokkal helyesebben és egységesebben érhető el, ha a valorizálás alapját és előfeltételét csupán a pénzérték csökkenésében látják és kezdőpontját a pénzértékcsökkenés kezdőpontjára, illetve a lejáratra teszik, és a részleges valorizálás elvét fogadják el (ami nem azt jelenti, hogy egyes esetekben kivételesen nem lenne alkalmazható a teljes valorizálás). Közbevetőleg megjegyzem, hogy a német u. n. 3. Steuernotverordnung elrendeli, hogy azoknál a követeléseknél, amelyek az alá a jogszabály alá esnek, pl. jelzálogi követeléseknél a valorizálást maximum 15% és azoknál a követeléseknél, amelyek nem esnek a jelzett jogszabály alá, teljes valorizálásfc egyáltalában nem láttam az igen bő német judikaturában. Mielőtt jelen soraimat befejezem, rá akarok mutatni joggyakorlatunk néhány oly további megnyilvánulására, amellyel nem érthetek egyet és amely nem aggálytalan. A kártéritési követelésekre nézve ugyanis az 1924. április 8-án P. VII. 6348/923. sz. a. kelt Ítélet (1924. évi Hitelj. T. 2. old.) kimondja, hogy kártérítési követelés valorizálásának — amikor nemcsak az alap vitás, hanem az összeg is birói megállapítástól függ — rendszerint hely enincs. Ezzel szemben az 1924. évi október 28-án P. IV. 1250/1924. sz. a. kelt Ítélet helyesen azt mondja ki, hogy oly általános jogszabály, amely szerint kártérítési követelés valorizálása elvben ki volna zárva, a birói gyakorlatban ki nem alakult. Ez a két határozat nemcsak az Ítélkezés egységességének hiányát mutatja, hanem azt is, hogy a kártérítési követelés valorizálását elvben kizáró ítélet a valorizálás lényegét nem fogta fel helyesen. Nézetem szei'int ugyanis nincs semmi elfogadható jogi indoka annak, hogy kártérítési követelést ne valorizáljanak, mert az, hogy az összeg megállapítása birói megállapítástól függ, a valorizálás lényegével össze nem függ. A valorizálás alapja és előfeltétele a pénzérték csökkenése, és semmi egyéb; ha a felperes 10.000 K kárt követel, és a bíróság csak 5000 K-át állapit meg, akkor a felperes elégedjék meg ezzel a néhány fillérrel egyenlő összeggel?! Ez nem méltányos és nem igazságos, amely méltátiytalan ítélet csak onnét ered, hogy a valorizálás előfeltételét téAresen („alperes sikeres védekezésében", stb.) állapítják meg. Hasonló téves alapon nyugszik az a felfogás is, hogy elszámolásból folyó és csak a birói eljárás rendén megállapított követelés nem valorizálható (Curia 1924. október 7. P. II. 7195/923. sz. és 1924 november 19-én P. II. 915/924. sz. a. kelt Ítélet). Megemlítem még erre vonatkozólag: hogy a németországi joggyakorlat ezt a kérdést annyira egyszerűnek találja, hogy