Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 4. szám - Valorizáció és a joggyakorlat

117 peres vevő már az áru megérkezésekor tartozott volna a vételárat megfizetni, amit nem tett, ez a „vétkes mulasztás" megindokolja a valorizálást. Az 1924 október 7-én P. II. 7195/1923. sz. a. kelt Ítélet, felmondási időre járó illetmények megfizetése iránti perben, nem valorizált, mert „a járandóságok mennyisége és értéke birói megállapítástól függött" és a munkaadó alperest „vétkes késedelem nemi terheli". , Hasonló indokolással nem valorizál az 1924 november 19-én P. II. 915/1924. sz. a. kelt itélet, vételár megfizetése iránti perben. Az 1924 december 9-én P. II. 2237/1924. sz. a. kelt itélet, vételár megfizetése iránti perben, valorizál, mivel a követelés még 1921-ben járt le, az alperes alaptalanul védekezett, ebből az itélet megállapítja „az alperesnek vétkes késedelmét". Az 1924 október 10-én P. VII. 1093/1924. sz. a. kelt itélet, vételár megfizetése iránti perben, nem valorizál, mert az alperesnek „a fizetési késedelmet meghaladó vétkessége vagy rosszhiszemű védekezése" megállapítva nincs. Ez az itélet „a m. kir. Curia állandó joggyakorlatára hivatkozik. Hasonló indokolással mellőzi a valorizálást az 1924 októbei 9-én F. VII. 943/1924. sz. a. kelt itélet. Mig az 1924 október 8-án P. VII. 922/1924. sz., az 1924 október 15-én P. VII. 1247/1924. sz., az 1924 október 24-én P. VII. 1886/1924. sz., az 1924 december 18-án P. VII. 2027/1924. '&zl a. kelt Ítéletek a valorizálást kimondják azzal az indokolással, hogy az alperest vétkes késedelem terheli. A felsorolt Ítéletek, amelyek különben csak példaképen és korántsem kimerítőn lettek idézve, a valorizáció előfeltételéi; tehát a vétkes késedelemben, rosszhiszemű védekezésben látják. Ez nézetem szerint igazán téves és a valorizálás jogi természetével és céljával össze nem egyeztethető jogi felfogás. Sőt a fent idézett Ítéletek közül több itélet, különösen azok, amelyek a vétkességgel, a vétkes késedelemmel operálnak, azt a benyomást keltik, mintha ezek az ítéletek a valorizálás kimondását az adósnak mintegy megbüntetésének tekintenék; holott jogunk a késedelemnek ily megbüntetését nem ismeri. A pénzérték csökkenését nem az adós vétkes, vagy rosszhiszemű, vagy bármiféle magatartása idézi elő; az a csökkenés ránkszakadt, mint egy katasztrófa, sújtván ugy a hitelezőt, mint az adóst. Az ezáltal előállott eltolódást kiegyenlíteni és helyreütni képezi a bírónak nehéz feladatát, függetlenül az adós magatartásától, amely a perköltség vagy késedelmi kamat kérdését befolyásolni és a valorizálás mértékét fokozni alkalmas, de sehogy sem lehet annak jogalapja és előfeltétele. Hogy ez igy van, azt legfényesebben bizonyítja az állandó külföldi birói gyakorlaton kivül a mi bíróságaink gyakorlata