Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - Néhány teoretikus megjegyzés a valorizáció problémájához

101 kommerciális osztályok meg nem engedett előnyhöz jutottak ezen elv megmerevedettsége folytán. És bizonyos az is, hogy már a régi jogrendszer is ismerte a gazdaságilag gyöngébb fél védelmének elvét. E szempontokat mérlegelve, ugy érzem, hogy e téren koncessziók lelkileg sokkal érthetőbbek, mint bármely u. n. kommerziális irányban való haladás. Annál is inkább, mert az ez irányban való haladás a jog szelleméből levezethető és a nemzeti gondolkodással nincs oly szöges ellentétben, mint a kommerciális gondolat. Ha már most a méltányosság a fentiek után egy kissé jogilag körülkeretezve fekszik előttünk, rátérhetek a valorizáció tulajdonképeni teoretikus problémáira és ismertethetem a különböző teóriákat, amelyek alapját képezik annak a vitának, amely a nagyfontosságú problémát dűlőre akarja vinni. Ha a valorizáció problémáját egész nyersen vesszük, akkor is mindjárt szembeötlik, hogy a valorizáció a méltányossági és jogkérdés mellett egy közgazdasági kérdést is rejt magában; s mivel a külföldi törvényhozás fent már érintett szempontokból ez utóbbiakat tartották fontosnak, nyerték azt a nem kielégitő és mechanikus megoldásokat, amelyek a kommerziális közgazdaság fölfogással vele járnak. Közgazdasági szempontból kétféle valorizációs teória van: u. m. a skála-szerü és az aranyvalorizáció, amelyek hibái egyformán a nagy merevség mellett az életnélküliség és igen sok esetben a kirivó igazságtalanság. A teóriák mibenlétét nem kell soká magyarázgatni, ezt úgyis tudja ma mindenki. Csak annyit jegyzek meg, hogy az u. n. skála-szerü valorizáció a fent idézett német 3. Steuer Notverordnung tette magáévá. Számitási módok ezek az élet és a jog minden lehetősége és tartama nélkül; minden törvényhozás, amely e teóriák vala melyikét magáévá teszi, megérdemli azt az átkot, amelyet nem zete fejére mond. E gazdasági teóriáknál sokkal egészségesebbek a gyakorlatban még ki nem próbált, de elméletben külföldön már nagy jogirodalommal rendelkező jogi megoldási kisérletek. Wahle idézett könyvében báromféle ilyen teóriát különböztet meg, amelyek ugy képzelendők el, hogy mind a háromnak alapja a méltányossági jognak a quid quid dare facere oportet ex fi de bona elve; ennek a szemüvegén át kell ezeket a szűkebb elveket is alkalmazni. E három teória a következő: 1. Clausula rebus sic stantibus; 2. (xeldentwertungsschaden; 3. Deckungsfondsteorie. E sorok irója már 1922-ben felvetette azt az eszmét, hogy a háború okozta magánjogi problémák megoldását egységes jogi elv alapján kellene eszközölni. Már ekkor hiányosnak éreztem a gazdasági lehetetlenülés és kártéritési tan szük kereteit; nevetségesnek tartottam a vétke-ség fogalmának patikus mér-