Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - A jogi gondolkozás ökonómiája. 1. [r.]

90 Amig azonban e két jel: o-Q, o-Q helyett nyelvileg mondhatom azt, hogy dologi szolgáltatás, kötelmi szolgáltatás, addig a fizikailag ellenőrizhető szolgáltatási atomokat nyelvileg nem fejezhetem ki. Pénzszolgáltatás,munkaszolgáltatás — ezek olyan szolgáltatási atomok, amelyek nyelvileg forgékonyak. Színjátszás-szolgáltatás, drámai játékszolgáltatás, vagy — ezt még részletesebben atomizálva, könny-, mosoly-szolgáltatás — ez a legerőszakosabb jogi nyelvezetben sem lehetséges. Épp igy nem mondjuk azt sem, hogy ((megbecsülést)) vagy «kellő tiszteletet szolgáltatni». Holott pedig a joghelyzetbeli képe minden o- -nak, teljesen azonos, ha a színházvállalkozó és a színész közötti jogviszonyt vagy az ajándékozási jogviszonyt fizikailag ellenőrizhető -> ós o--okra kívánjuk atomizálni. * Ha az igény szavát más nyelvre átfordítani próbáljuk, azt fogjuk találni, hogy annak hasonló kifejezései messziről sem fedik a magyar szónak fentebb vázolt kettős tulajdonságát, vagyis a fizikaiasan is ellenőrizhetőséget és az elvontságot. így vizsgáljuk mindenekelőtt a latin actiót. E szó első tekintetre teljesen perjogi vonatkozású; hogy azután egy kis jogászi meditáció után eljutunk odáig, hogy az actio lehetősége, megengedettsége, egyszersmint az anyagi jog fennforgásának létét is jelenti, — ez nem változtat e nyelvi szimbólum túlnyomó eljárásjogi jelentőségén. Vagyis azért, mert az actio jelén keresztül bizon37os fokig mérhetem a létező anj^agi jogot, még messziről sem kaptam meg az igény általánosító magyar jelentőségét, még kevésbé természetesen a fizikaiasan ellenőrizhető igény képét. Vagy vegyük az angol claimet. Amennyire az angol jogászi nyelvet ismerem, az actiótól alig különböző jelentőségű. A pretention inkább irodalmi változata a claimnek és bizonyos társadalmi izzel bír. A francia action, pretention körülbelül ugyanilyenek, az olaszoknak sincsenek szerencsésebb kifejezéseik. Már a német Anspruch közelebb van a mi igényünkhöz mint bármelyik előbb emiitett nyelv hasonló kifejezése, bár érzésem szerint nem egyezik a miénkkel teljességében. Mintha a latin actio perjogiasságából több volna benne, mint a mi igényünkben. Mindezeket inkább érzésből, mint mélyrehatóbb filológiai kutatások alapján próbáltam ekként megállapítani. Sem a munkálat terjedelme, sem annak célja nem enged e téren messzebb mennem. Amidőn az igény szavánál igy mégis hosszasabban időzöm, és annak idegen-nyelvű filológiai kapcsolatát kutatgatom, ezt tisztán a főcél kidomboritására kísérlem meg. Érzésem szerint egy mélyrehatóbb nyelvészeti kutatás bizonyára több tárgyi érvet is szolgáltatna. Több tárgyi érvet szolgáltatna elsősorban a magyar szimbólum szerencséssége mellett, de még többet a nyelvi szimbólumok