Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - A népszövetségi eszme reális tartalma. 1. [r.]

85 A kötelező arbitrage-zsal való kísérletezés a teljes megvalósítás lehetőségének biztonsága, sőt mógcsak alapos reménye nélkül is felette veszélyes, mert helyesen mondotta Politis Genfben, még a jegyzőkönyv elkészítése előtt a kötelező arbitragéról: „azt kérdeztem magamtól, nem kötelességünk-e kutatni, vájjon e mögött a mágikus formula mögött van-e igazi realitás . . . kell, hogy bátorságunk legyen, hogy őszintén megmondjuk a véleményünket. Semmi sem elkápráztatóbb az emberekre és még inkább a népekre nézve, mint nagy reményeket kelteni fel, amelyeknél fennforog az a veszély, hogy mély és veszélyes csalódások követik őket." A kötelező arbitrage rendszerének alaphibája mellett voltaképen nem is lenne szükséges a jegyzőkönyv vonatkozó rendelkezéseinek további kritikája. Egy körülményre azonban minderesetre még utalni kívánok. A jegyzőkönyv a népszövetségi Taná jsra is olyan óriási f(dadátokat ró, amelyek már akkor is veszélyeztetnék rendelkezéseinek életképességét, ha egyébként maga a kötelező arbitrage rendszere nem tartoznék is az ábrándok világába Nevezetesen a Tanács nemcsak az első közvetítő, nemcsak a döntőbíróságok összealkotásánál van jelentős szerepe, hanem bizonyos esetben maga a Tanács jár el döntőbíróságként,, nevezetesen akkor, ha a felek egyike sem kéri a döntő bíróság megalakítását s a Tanács egyhangú jelentést tud elkészíteni. Ezenfelül a jegyzőkönyv értelmében a Tanács állapítja meg, vájjon történt-e valamely panaszolt állam részéről meg nem engedett fegyverkezés, mozgósítás, avagy háborús készülődés s az ellenségeskedések kitörése után is a Tanács állapítja meg azt, hogy melyik fél a íámadó. Mindezek eldöntése a pártatlanságnak legnagyobb, legmagasabb fokát kívánni meg, holott a Tanácsnál erre vonatkozó biztosítékokról még csak szó sem lehet. A Tanács politikai testület, az egyes kormányok képviselői foglalnak benne helyet, akik kormányaiktól utasítást kapnak, hogyan lehetne tehát ezi.kiől pártatlanságot várni. Világos, hogy a Tanács tagjai mindenkor saját államaik érdekét fogják szem előtt tartani, a hazulról kapott utasítások ezeket az érdekeket fogják szolgálni, amellett a Tanács, ha nagyhatalommal áll szemben — amennyiben egyáltalában eljut a határozatig — mindenesetre óvatos lesz, végül el sem képzelhető, hogy döntésre tudna jutni akkor, ha államok csoportjai állanak egymással szemben. (Folytatjuk.)