Magyar jogi szemle, 1925 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - A népszövetségi eszme reális tartalma. 1. [r.]

82 (len pénzügyi, kereskedelmi és személyes érintkezést. E gazdasági szankciók alkalmazásának tervét a Tanács dolgozza ki a signaterius államok részére. A katonai szankciók alkalmazása az együttes fegyveres fellépésben áll, erre nézve azonban a Tanácsnak csupán az a hatásköre van, hogy tudomásul vegye az államok vonatkozó kötelesség vállalásait, egyébként pedig az egyes államok hatáskörébe tartozik az, hogy amint a Tanács kibocsátotta a szankciók alkalmazására irányuló felhívást, a közöttük előzőleg létrejött egyezmények értelmében a megtámadott állam segitségére siessenek. A katonai szankciók alkalmazásának költségeit és az okozott károk megtérítésének terhét a támadó államnak kell viselnie az ő képességeinek legvégső haláráig, de semmiesetre sem lehet a szankciók alkalmazásának következményeként a támadó állam függetlenségét vagy területi épségét érinteni. Mielőtt a jegyzőkönyv rendszerének kritikájával foglalkoznék, két körülményt óhajtok kiemelni. A jegyzőkönyvnek bizonyos ideiglenességi jelleget kölcsönöz az, hogy első cikkében a szerződő államok arra vállalnak kötelezettséget, hogy mindent megtesznek az egyezségokmánynak a jegyzőkönyv rendelkezései értelmében leendő átalakítása iránt. A másik momentum, amire utalni kívánok — ós ez sokkal fontosabb — a jegyzőkönyv hatályba lépésének kérdése. Nevezetesen a jegyzőkönyv csak akkor lép hatályba, ha azt a Tanácsban állandóan képviselt államok (vagyis a nagyhatalmak) többsége és még legalább 10 más tag megerősíti és ha a fegyverkezések korlátozásának tervét az e célra egyelőre 1925. június 15-re tervbe vett konferencia elfogadja. A jegyzőkönyv hatályát veszti, ha az emiitett konferencia által előre megállapított határidőn belül ez a terv nem foganatositta tik, amit a Tanács állapit meg. Érdeme a jegyzőkönyvnek elsősorban az, hogy jogi természetű viták esetére kötelezővé kívánja tenni a nemzetközi bíróság ítélkezését, ami kétségkívül nagyjelentőségű eseménye lenne a nemzetek életének. Lényeges eredménye a jegyzőkönyvnek a. benne megnyilvánuló komoly törekvés is a támadó fogalmának ]ehető szabatos meghatározására. Ha azonban a jegyzőkönyv rendszerének a gerincét, vagyis a kötelező arbiírage-t és a szankciókat nézzük, ugy elsősorban azt kell kiemelni, hogy abba a dicshimnuszba, amelyet a genfi közgyűlésen róla zengettek, már ott belevegyültek olyan akkordok is, amelyből kicsendült a bizalmatlanság, a kétkedés diszharmonikus hangja. „Óvakodni kell a túlzott optimizmustól", mondotta a belga Hymans. „A jegyzőkönyv túllépi a civilizáció jelen fejlődése által megszabott határokat, amidőn a tapasztaláshoz fordulás nélkül egy jogi épületet emel", jelentette ki az olasz Scialoja. „Nehéz lenne ma megmondani sikerült-e azt a