Magyar jogi szemle, 1924 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 2. szám - Adalékok az ítélkezés lélektanához és a bíró világnézetéhez

üli gyakorlati élet pedig azt mutatja, hogy a legtöbb esetben ép ez a több vagy kevesebb adja meg a jogeset szinét, jellegzetességét s módositja a joglétei szerint való igazságot. Amikor a jogtétel nem fedi teljesen a jogesetet, a biró mondhatná ugyan, hogy miután a jogesettel teljesien adcequat jogtétel nincsen, az érvényesített igényt elutasítom. Ez azonban a legtöbb esetben nem felelnie meg sem a birói hivatásnak, sem az igazságosságnak s méltán háborodna fel rajta ugy az egyéni, mint az általános jogérzet. Kénytelen tehát a biró jogot teremteni, jogszabályt alkotná. Amikor azonban ezt teszi, hivatásának legmagasabb, legjelentőségesebb, legnagyobb felelősséggel járó spherájába lép. Itt dől el, hogy mester-e vagy müvész-e? Valójában van-e hivatva, hogy az nmberek legnagyobb értékeit: a szabadságot, a becsületet, az anyagi lét feltóteleit az egyén és a társadalom javára és boldogulására kezelje, megvédje és érvényre juttasasi? Ekkor lép a biró a művészet terére, mert ekkor van alkotó szerepében és hivatásában! Ugy tetszik, hogy olykor-olykor jogrombolással is járhat a jogalkotás, jelesül akkor, amikor az elavult vagy az igazságtalannak felismert jogszabály helyébe uj szabály lép. Egyszerűbb esete a jogalkotásnak az, amikor valamely életviszonyt jogviszonynak kell felismerni, azt azonban jogtétel nem szabályozza, de mégis eldöntendő! Ehhez tán kevesebb, a jogrombolással is járó jogalkotáshoz pedig több és magasabb, de mindkettőhöz igazi müvósizet kivántatik meg — mint minden más alkotáshoz is. Ehhez — tehát a biró jogalkotó művészetéhez is — amint már jeleztem, nemcsak átható intelligencia, nemcsak a tapasztalatnak és a jogismeretnek bősége, hanem az is szükséges, amit fentebb belső látásnak, intuíciónak, ihletnek, de az is, amit felelősségérzetnek, lelkiismeretnek neveztem. Ezek nélkül ne legyen alkotás! Ezek nélkül nagyon ridegen, nagyon siváran folyik le az ész következtető funkciója. Csak ők vihetnek be melegséget, részvétet, találékonyságot, emberiességet a lélekbe! A különböző viszonylatoknak felismerését, a jogesetekben változatosan, de végtelen árnyalatokban előforduló hasonlóságok és különbségek meglátását, a gazdasági és a szellemi tényezők egymásra hatásának ós finom árnyalatainak észrevevéset ós az emberi dolgok kapcsolatainak és összefüggéseinek élénk megérzését, a jogesethez való gyöngéd hozzásimul ás képességét, az előzményeknek ós a következményeknek bölcs mérlegelését és mindazt, ami a méltányosság és az osztó igazság üde forrásait megnyitja — mindezt az Ítélkezésnél nem lehet nélkülözni ós mindezt leginkább az emiitett belső, alakitó, teremtő erő varázsolja elő. Ihletnek, vagy annak a daim ónnak nevezhetjük, amely a művész alkotásában vezeti a kezét,