Magyar jogi szemle, 1924 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 1. szám - A törvénysértés fogalma a büntető jogegységi perorvoslatban. 3. [r.]

61 gum mi botot s ahol talán ezért,3 talán másért, Steinach-féle operáció nélkül is mindenki száz évig marad fiatal és ugy szunnyad át* az örökkévalóságba — felkerekedett és jegyet váltott a légjáratra és meg sem állt Budapestig." (Miért is kellett neki felkerekedni, fiatalon és pedig Steinach-féle operáció nélkül fiatalon és éppen Budapestre jönni, ahol a jogtudósok bizony nem fiatalok s a legtöbbje nem is szunnyad át az örökkéva' óságba!) Szóról szóra idéztem a mese megható elejét, hogy ilyen módon „ex ungue leonem" megismerve a meseirót, meséjéből levonhassuk az erkölcsi tanúságot, mert hiszen, amint én tudom, minden mesének ez a célja. Én azt vontam le belőle, hogy nem jó, nem helyes annak mesét irni, aki nem tud mesét irni. Aki ugyanis tanulságos mesét akar irni, annak kell, hogy egészséges fantáziája legyen és gondozása is mélyen járjon, hogy ilyen módon legalább sejtelme lehessen arról, hogy a hallucináció még nem fantázia, az eszmék zavarossága még nem gondolatmélység! No, most már, hogy a meseíró ur meséjének velem kapcsolatos részében (mert hisz a többi része engem nem érdekel) mennyi van az egészséges fantáziából és mennyi a gondolatok mélységéből, ugy hiszem, nem nehéz megállapítani! Sajnálom, én a kettőből a meseiróban nem találtam meg a meseirásnak megfelelő mennyiséget. Minden más Írásra lehet és talán van is hivatottsága, csak meseirásra nem! Pedig — és talán ép azért — nekem igen sok alkalmam volt a meseíró urnák bírói, könyvirói és felolvasói produktumaival foglalkozni. Hogy ennek megítélésére van-e hivatottságom, azt a meseíró ur kétségbevonhatja. Ez azonban meggyőződésemben meg nem ingat, annál kevésbbé, mert ha jól emlékszem vissza, ennek a meggyőződésnek a magjait a meseíró már akkor hintette el, amikor néh. Schwarcz Gusztáv, nagyérdemű elődöm elnöklete alatt a meseíró ur nem éppen meseirói szándékkal szintén a jogászegyletben tartott egyik előadását azzal kezdte meg, hogy „Temetni jöttem Caesart", amire a nagy római jogász megdöbbenve kezdte velünk együtt keresni és kutatni, de sehol sem találtuk meg sem Caesart, illetve hulláját, sem a máglyát, sem a gyászbaborult római népet, Antoniusból a későbbi triumvirből* pedig csak annyit látott, amennyit most én látok a meseiróból. No, de ez máinem mese, aminthogy én nem is akarok mesét irni, lévén egyedüli célom az, hogy figyelmeztessem a meseirót arra,^ hogy nincs joga valakinek előadását nem hűen és hamis beállításban reprodukálni akkor sem, amikor tudatosan mesét akar irni. Ha pedig ezt esetleg rossz indulattal tette, ugy feleljen 4 Pedig milyen nagy kár fiatalon oda átszunnyadni, mert a dolgok közönséges rendje szerint az öregeknek illenék oda átszunnyadni! S. L. * Aki Caesar máglyájánál a halotti beszédet tartotta.