Magyar jogi szemle, 1924 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 1. szám - A telki szolgalmi jog terjedelmének és megszüntetésének kérdéséhez

50 A jogeset a következő: A felperes tulajdonában levő beltelket az utcától a körülvevő idegen beltelkek zárták cl. Egyik oldalán A-nak telkével, mely az X. utcára megy ki, másik okialán pedig B-nek telkével, mely az Y. utcára rug, határos. Fej poros és jogelődei A. alperesnek telkén az X. utcára való átjárást kocsival, marhával és gyalogszerrel több mint. 32 éven át háborittatlanul gyakorolták s igy a szolgalmi jogot a tulajdonukban lévő telek, mint uralkodó telek, javára az A. alperes tulajdonában lévő telken, mint szolgáló telken, elbirtoklás utján megszerezték. Az 390ő. évben felperes megszerezte í>-nek az Y. utcáig kinyúló szomszédos telkét, de ezen a telken keresztül csak egy gyalogközlekedésre alkalmas ajtót hagyott, az előbb is tulajdonában volt s az utóbb szerzett inga liánok között a keritést sem bontotta le és szekérrel s marhával továbbra is az A. alperes telkén keresztül az X. utca felé közlekedett. A. alperes 1920. évben megtiltotta felperesnek a tulajdonában lévő telken az X. utca íelé való mindennemű átjárást. Felperes emiatt ellene keresetet (aetio confessoria) nyújtott he és kérte, hogy alperes köteleztessék annak tűrésére, hogy a telkén kocsival, marhával és gyalogszerrel való átjárás szolgalmi jogát felperes továbbra is gyakorolhassa. A két alsófoku bíróság a keresetnek e tényállás mellett helvt is adott és alperest annak élteimében marasztalta. A kir. Kúria P. ITT. ,2662/1923. számú Ítéletével^ alperes felülvizsgálati kérelme folytán a íelchbezési bíróság ítéletét megváltoztatta, felperest keresetével elutasította és őt alperesek viszont ke resetc értelmében az alperes telkén fennállott útszolgalmi joguk gyakorlásától eltiltotta. A Kúria álláspontját azzal indokolja, hogy „a telki szolgalmi jog célja, hogy az egyik ingatlan (uralkodó telek) mindenkori tulajdonosa javára dologi hatállyal biztosittassék egy másik ingatlan (szolgáló telek) terhére ez utóbbinak bizonyos vonatkozásban való hasznalata olyankor, amikor ez az uralkodó telek célszerű használásához szükséges. A szolgalmi jog rendeltetéséből okszerűen következik tehát, hogy a szolgáló telek szabad használhatóságát komoly szükség nélkül korlátozó szolgalmi jog fenn nem állhat. „Minthogy pedig felperes r>-től megszerezte az Y utcára nyúló telket, ezen át ezen Y utcára kocsival, marhával és gyalogszerrel éppen ugy kijárhat, mint alperes telkén az X utcára s ekként az alperes telkét terhelő szolgalomra az ő telke, mint uralkodó telek szempontiából immár semmi szükség sincs/A Kúria tehát e döntésével arra az álláspontra helyezkedett, hogy a telki szolg-alom csak akkor állhat fenn, ha erre az uralkodó telek használhatósága szempontjából szükség vav.