Magyar jogi szemle, 1924 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 10. szám - Magánjogtanitásunk kérdéséhez. Reflexiók egy könyvhöz

323 han tanulta megiemcrni a szabályt a többé-kevésbbé bele is jött az alkalmazás művészetébe, akkor jöhet a tudomány: a jogtörténet és jogelméleL (Épugy mintha a .tanuló már tud valamennyire franciául beszélni, tud sakkozni, tud hegedülni, akkor kaphatja csak a nyelv-, sakk-, zene- stb. elméletet.) Ezért tartom elhibázottnak a szerző gondolatát, annyira, hogy nála még ia mai rendszert is előbbreteszeni. A mai rendszer, különösen ha legkiválóbb magyar niagánjogtanitónk, Szdszy-Schwarz módszere szerint azonnal törvényszöveget adunk ia hallgató kezébe, bár nagyobb nehézségek árán, de még mindig messzebb visz, mint a szerző általánosságainak, absztrakcióinak tanítása vinne. Én magam általában tetszéssel, elismeréssel olvastam a szerző világos, szaitlatos összefoglalásait, fogalommeghatározásait, osztályozásait, elismeréssel adózom sima, egyszerű, érthető logikus előadásmódja iránt, de azért meg vagyok győződve, hogy ha valami csoda őt magát hirtelen visszaültetné -az első jogi évfolyam padiadba és a saját könyvéből s ennek irányához szabott előadások nyomán kezdene újra magánjogot tanulni, igen sokszor dobná félre unottan vagy vágná földhöz haraggal la saját könyvét, mely — ugy hinné — annyi érthetetlen vagy legalább érdektelen aprólékoskodást, annyi üres kategorizálást halmoz fel vége-hosszanincs egymásutánban. A szerző javaslata tehát nem fogadható el. A könyvében bemutatón magánjogiján nem alkalmas a kezdő oktatásra. De helytelen szerintem az oktatási terv további felépitése is. A magánjogtan után jönne a szerző szerint — láttuk fent — a „tételes joganyag ismertetéso" azután „a magánjog történeti stúdiuma: a római birodalom magánjoga, miaga is történeti alakulásaiban bemutatva", végül betetőzőnek a magánjogi politika. Ebben a felépítésiben van, ami felesleges és van ami hiányzik, sőt nagyon hiányzik belőle. Először azt nem tudom, mit gondol a szerző a „tételes joganyag ismertetése" cimén tanitlani? Valami kommentárszerü törvényszövegmagyarázatot? Hisz elméleti elmélyítést a második tanfolyamnak még nem adhat, ha a történeti (római jogi) stúdiumot, mely az elmélethez szerinte (16. 1.) és szerintem is elkerülhetetlenül szükséges, csak a következő harmadik tanfolyamra helyezi. A „tételes joganyag ismertetése" szerintem nem iskolai tanítási tárgy. Pontosabban: önmagában nem az. A tételes joganyag szolgálhat szubsztrátumául az oktatásnak, még pedigvagy fogalomismertető (instituciószerü) vagy mélyebb elméleti tanításnak, de önmagában, külön tantárgyként nem való az egyetemi katedrára. A fogalomisimertetést a szerző elvégezte már az első tanfolyamon, az ő magánjogtanán, laz elméletbe még nem bocsátkozhat: mi célt szolgál akkor o?, a közbeeső tanfolyam? — Szerintem semmit. Úgyszintén nem tudom pontosan, mit akar a szerző a „magánjogi politika" cime alatt adni. A magánjogi politika nem lehet más, mint a magánjogi rendezés körül mutatkozó, már megvalósított vagy még megvalósításra váró célszerűségi elvek tudománya. Ezeket bajosan lehet a történeti és elméleti vagy összehasonlitó jogtudományi tanulságoktól elválasztani és külön tárgyalni. Vagy ha elvileg lehet is, akkor is fölösleges. . Hiányzik ellenben, nagyon hiányzik a szerző javaslatából — ellenkező szóbeli kijelentései s egész alaptendenciája ellenére is — az elméletó, dogmatikai tanitás reális megvalósítása, intézményes kiépítése. Mert az, amit a szerző e tekintetben Magánjogtanában lad, semmikép nem elegendő. A szerző igyekszik ugyan az elméleti tudomány eredményeit értékesiteni az alapfogalmak ismertetésénél, de könyve természetének megfelelően csak az eredményt adja, már t. i. azt, amit ő maga egy-egy vitakérdésben eredménykép felfog, ezt is anoniman, nevek, 'adatok nélkül (mindössze az előszóban számolva be röviden néhány vitakérdésről); hogy az eredmény mögött micsoda nevek, micsoda tudományos harcok, micsoda ellennézetek állanak, azt nem is sejteti s ebben a keretben nem is sejtet-