Magyar jogi szemle, 1924 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 1. szám - B. Wlassics Gyula évnyitó beszéde a közigazgatási bíróság január hó 8-án tartott teljes ülésén

23 a felfordulások idején is bizonyos kíméletet gyakoroltak a nyugati nemzetek a független birói hatalom iránt. Midőn — mondja — néhány államban forradalmi eszközökkel szakitottak a régi kormányrendszerrel és különféle diktatúrák keletkeztek, a kiadott rendeletek gondosan kiemelek, hogy ezek a rendkivüli kormány hatalmi rendelkezések a birói hatalom függetlenségét biztosító alaptörvényeket u&m érintik Midőn a felfordulást jelentő időknek ezt a kiméletét látják az állam polgárai a függetlenség sziklaszilárd alapján álló birói hatalom iránt, ez lelkük mélyébe ülteti annak elgondolását is, hogy minő nagy értéket jelent az állam ékítáben a politikai tülekedések és társadalmi meghasonlások fölött álló pártatlan, független birói hatalom. Elvezeti meggondolásukat annak megbecsülésére, hogy mit jelent egy állam életében a jogrendnek összetartó, megnyugtató ereje. De nemcsak a társadalom széles rétegeit hatják át ilyenkor az ily meggondolások, de ily nehéz időkben feltámadnak a jog nagy alapvető kérdései. Mi a jog lényege, mi a helyes jog, mily viszonyban áll a jog az erkölccsel? Reámutat részletesen az alapvető kérdésekre, a jogi értéktan főbb elveire ós beszédjét igy végzi: A jog helyességének megítélésénél a végső mértéket hiába keressük másban, mint az erkölcsben, az igazságosságban. A jog minden változása között a maradandó elem nem lehet más, mint annak ethikai tartalma. Ki tagadná a jog evoiutióját, de fennen kell hirdetni, hogy a maradandó elem ebben az evolutióban is mindig az igazságosságra való törekvés, az ethikai tartalom legyen. A mi nagy Széchenyink is sokat elmélkedett a jogról, his5s nagy reformtörekvéseiben, melyeknek sok akadályát épen az elavult jogintézményekben is találta, sokszor küzdött azok ellen, kik a tételes jogot öncélnak, bálványnak látszottak tartani. Az ő szemében azt a jogintézményt, mely már az adott viszonyok között nem igazságos, a régiségnek bármily patinája sem menti meg. Ha Széchenyi társadalmi erkölcstanát vizsgáljuk, már bátran állapíthatjuk meg, hogy Széchenyi minden jogfejlődésben ismert egy maradandó elemet és ez a változatlan elem a mind nagyobb igazságosságra való törekvésben jut kifejezésre. A törvényhozó feladata gondoskodni arról, hogy ez a „mind nagyobb igazságosság" a korszerű reformok egymásutánjában érvényesüljön. A bírónak azonban tiszteletben kell tartani a hatalmi ágak hatáskörét. A biró sem a törvénv hozó, sem a végrehajtó hatalom törvényes hatáskörébe nem avatkozhat! k. A biró nem lehet törvényhozó. De a hi rónak