Magyar jogi szemle, 1924 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 10. szám - Felsőbíróságaink jubileuma

300 alkotmányának megtartását ujabb biztosítékokkal vette körül (III., IV., VII. és VIII. törvénycikk), amely a területi integritás helyreállítása végett és annak folytán szükségessé váló intézkedéseket ugy közigazgatási, mint gazdasági téren megindította (XVII., XVIII., XX., CIIL, CXV. stb. törvénycikkek), a királyi helytartótanácsot az ország központjában megszervezte (XCVIL, XCVIII.; stb. törvénycikkek), egyik fő hivatásának az igazságszolgáltatás korszerű reformját tekintette. Az 1723. évi törvénycikkek bevezető részének 1. §-a szerint a király már trónraléptekor elrendelte a törököktől visszahódított ország „régi jólétének helyreállítására, ugy az igazságszolgáltatás, mint a közigazgatási, katonai és gazdasági ügyek rendezése tekintetéből" szükségesnek mutatkozó tervezet kidolgozását. Az előbeszéd 4. §-a szerint pedig a törvénycikkek célja egyebek közt annak biztosítása, hogy „a törvényt és igazságot mindenkinek, összesen és egyenkint, szentül a hazai törvények szerint, az ez országgyűléseken alkotottakat is ideértve, zavartalanul szolgáltassák". Az 1723. évi törvénycikkek igen jelentékeny része igazságszolgáltatási tárgyú; az anyagi és alaki büntetőjogi szabályokon kivül nagy számban vannak magánjogiak és perrendiek. Különösen a peres eljárás szabályozása tekintetében tartalmaznak a törvénycikkek az akkori viszonyokhoz képest modernnek mondható és nagy haladást jelentő rendelkezéseket. E rendelkezések általában az igazságszolgáltatás gyorsaságának és pontosságának szempontját helyezik előtérbe, a függőben levő perek haladéktalan befejezését és a konok perlekedők büntetését rendelik (XXXVII., stb. törvénycikkek). Igen liberális rendelkezések vannak a szegény perlekedők érdekében, akiknek ügyét soron kivül kell tárgyalni és akiknek ingyenes védelmére minden tábla mellé díjazott ügyvéd alkalmazandó (XXVI. t.-c. 3. §., XXX. t.-c. 7. §., XXXII. t.-c. 6. §.). Az ügyvédekre nézve e törvénycikkek már számos, részben még ma is hatályban levő rendelkezéseket tartalmaznak; igy pl. a XXXVIII. törvénycikk előírja, hogy az ügyvédek „inkább a törvényekhez s a törvényből merített okokhoz, mint a szavakhoz ragaszkodjanak s az üres kifogásoktól tartózkodjanak", — hogy a perlekedőkkel a per hányada iránt nem egyezkedhetnek, — hogy dijukat a bíróság állapítja meg, stb. Legfontosabb azonban az 1723. évi törvénycikkeknek a bírói szervezet tekintetében tett rendelkezései. Ezekből egy átgondolt reformprogramm bontakozik ki, amely az utókor elismerésére minden tekintetben méltó. _ A XXIV. törvénycikk átszervezi a hétszemélyes táblát. E törvény a hétszemélyes táblához a hét rendes biró mellé, az