Magyar jogi szemle, 1924 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 1. szám - Adalékok az ítélkezés lélektanához és a bíró világnézetéhez

14 nek. Amazok az n. n. zabhegyező, a kicsinyeskedő birák, emezek a nehézkes, a fontoskodó, talán nagyképű birák. — Minden — amint jeleztem is — kiviil esik a jogeset átélésén. Én pedig a jogeset átélését igen fontosnak tartom, elannyira, hogy senátusomban soha sem fejezem ^ be a tanácskozást és nem engedem az ügyet szavazás alá, amig nem látom, hogy azt ugy én, mint biró társaim ^ is átéltük, minél elevenebben s minél intenzivebben. Az átélés stádiuma akkor áll be, amikor a biró a jogesetet a saját ügyévé tette, azt a közeli és távoli összefüggéseiben, a társadalmi ós gazdasági viszonyokkal, valamint a jog tételes rendelkezéseivel belső kapcsolatba hozta és emellett az erkölcs absolut értékének a prizmáján alkotó elemeire bontotta, majd pedig ezeket az elemeket lelke gyűjtőlencséjének központjában egységbe beállitva, magát átadhatja annak a rejtélyes valaminek, ami mint egy lappangó tüz, teljes fényességében hirtelen kigyullad s amit én sem reflexiónak, sem intuitionak, hanem a lélek legsajátosabb kisugárzásának, legsajátosabb con centrikus energiájának: bírói lelkiismeretnek nevezek. Ez az a rejtélyes tűzhely, amelyben az igazság egyfelől a reflexió, másfelől az intuitio egymást átható fényében megvilágosodik s melyben megelevenedik ós átszellemesedik a jogeset, amely eldöntésre vár. Az eset átélése nélkül minden tökéletlenül megy végbe. A megismerés természetéből következik ez. Ugyanis akármennyire is önállóan létezzék a dolog, az érték, az eszmény tehát az igazság is, ós akármennyire is objektivek legyenek mindezek, — mégis a szubjektumokhoz kapcsolódnak, a szubjektum részére léteznek és ennek életéhez tartoznak. Belső rendeltetésük a szubjektummal függ Össze. Talán ebl>eii van az oka annak, hogy megismerésük, értékelésük sem lehet el szubjektív mozzanatok és irracionális folyamatok, tehát élmény ós „átélés" nélkül. így tehát az igazság keresésének ós megismerésének is egyik módja: az élmény, az átélés. De nem az egyedüli! Mégis nélkülözhetetlen. Minden megismerés benne gyökerezik, általa erősödik s általa termékenyül meg. Átélünk mindent, még a legelvontabb, legmerevebb, leghidegebb fogalmat is. Ez az átélés a megmelegedés — ámde meleg nélkül nincsen élet. Ám ennek a melegnek számtalan a fokozata. A veres, a sárga izzáson át a fehér izzásig és talán azon tul is végtelen a válto<zat! Amikor azonban olyan erősen hangsúlyozom az átélést ós az u. n. élményt, ezeket a szubjektiv, ösztönös vagyis irracionális lelki mozzanatoklat, amelyeket az ész kiküszöbölni, vagy csak teljesen elszigetelni, meg nem történtekké tenni nem képes, hanem elutasithatlanul tudomásul venni s hozzájuk is igazodni kénytelen, ép oly erősen hangsúlyozom,