Magyar jogi szemle, 1924 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 1. szám - Adalékok az ítélkezés lélektanához és a bíró világnézetéhez

8 a jogász ós főleg a biró komolyan foglalkozzék a szellemi tudományokkal, tehát a filozófiával is. II. Az igazság szolgálása ugyan mindenikünknek erkölcsi kötelessége, annak a kiszolgáltatása azonban csak a hivatottaknak a feladata. Ezek közé elsősorban á biró tartozik. E hivatás betöltésénél a bírónak három kérdést kell megoldania, jelesül 1. mi a jog, 2. mi a kötelesség és 3. mi az igazság? Ugy látszik, hogy a 3-ikban benne van az első kettő is, — ós vannak, akik szerint az első kettőnek helyes megállapítása adja, mint eredményt: az igazságot. E részben nem fejthetem ki álláspontomat, mert ez magában véve is egy nagy téma volna, azért csak jelzem, hogy a hármat (jog, kötelesség', igazság) nemcsak célszerű, hanem szükséges is különtartani, óppvigy, mint különtartjuk a célt és az eszközt, meg a célhoz vezető utat, — ós amint különválasztjuk a mértéket ós a megmérendő dolgot. A cél és az értékmérő az igazság. A háromból tehát leginkább az igazság kérdésével kell a bírónak foglalkozni. Erről kell tudnia, hogy van-e, lehet-e igazság s ha igen, csak idea, csak eszmóny-e az, vagy egyúttal realitás is, — örök ós abszolút érték-e, vagy csak tűnő, relatív és talán olyan jelenség-e, amellyel szükség esetében lehet megalkudni is, s melyet — ha kell — megsérteni, sőt megölni is szabad? Mi hát a - természete, hogyan működik és mi a hatása? Minden dologban benne van a saját működésének, sajátlagos fejlődésének a törvénye, amelyet meg nem szeghet. Annyit jelent ez, hogy a dolgokban tárgyi törvényszerűség nyilvánul meg, vagyis hogy a dolgok csakis a bennük levő tárgyi törvények értelmében (ezeknek megfelelően, ezeknek irányában) érvényesülhetnek. Ez a tárgyi törvényszerűség megvan a dolgok minden változásában is, vagyis a dolgok csakis a bennük levő tárgyi törvényeknek megfelelően változhatnak át. Ezt a tárgyi törvéyszerűséget a dolgok logikumának is nevezhetjük, ez pedig nem egyéb, mint a dolgokban és változásaikban levő sajátos igazság, mely, miként maga a logikum is, soha meg nem változhatik, mert hiszen épp ebben a megváltozhatatlanságában áll mindkettőnek a lényege és érvényessége is. Változó logikum, változó igazság többé nem logikum ós nem igazság, — vagy mindenesetre más logikum ós más igazság; olyan, mely más előzményből és más dologból áll elő. Egyszerűen, de szépen van mondva, hogy: „Minden, ami van, égen ós földön, a saját természete szerint működik. A csillag a maga nehézkedése szerint mozog, az oxigén és hidorgén a maga természete szerint egyesül; — a baktérium, az állat, a növény a maga módja szerint ól, táplálkozik, fejlődik, szaporodik, — semmi sem működik a saját természete ellen." „A tűz fölfelé lobog, a kő lefelé esik. Önts olajat a víz színe alá s az olaj a viz fölé kerekedik, önts