Magyar jogi szemle, 1924 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 1. szám - Adalékok az ítélkezés lélektanához és a bíró világnézetéhez

5 megerősíteni képes. Ez a sivár jelennek a lerkiórtékek, a szellemi javak utáni szomjúságát jelenti. E látványnál azt érzem, hogy mintha titkos erők törnének keresztül nyomorúságos létünkön s lelki szenvedéseink mélyéből utat-módot keresnének ujraszületésünk, megújhodásunk felé. Mély és édes öröm fog el annál a látványnál, hogy magyar egyetemeinken és a komolyabb irodalmunkban milyen hatalmas csapáson és milyen vágásban tör utat magának az ideálizmus, a feltétlen értékek, az absolutumok evangéliuma! És milyen sok hivatott apostollal!! Pauler Ákosra, Korniss Gyulára, Hornyánszky Gyulára, Thienemann Tivadarra, Nagy Józsefre, Moór Gyulára, egyetemeink tanáraira, továbbá Prohászka Ottokára, a lánglelkü apostolra, büszke lehetne bármely kultumenizet is. Fomában, tartalomban egyaránt nagyot és szépet teremtenek. Megkondították s folyton kongatják ők azokat a harangokat, amelyeknek zengő szava elhagyott oltárainkhoz, megtépett eszményeinkhez odahivogat, ahol megnyugodhatunk, felüdülhetünk ós átszellemülhetünk! Jogász gyökérből kisarjadt történettudós törzsének nemes hajtása: a filozófus Pauler Ákos, ez az „izig-vérig etikai idealizmustól hevített lélek" az ő tisztán csengő hangján azt önti lelkeinkbe, hogy „a filozófia vezérgondolata az igazság ós a világ azért van, hogy az igazság megvalósuljon. A mi kötelességünk a becsületes erkölcsi cselekvés, melynek értékéből mit sem von le, ha célját nem is éri el. Az erkölcsi eszményektől áthatott élet a valódi, az örök élet, melynek céljait ós szempontjait nem sodorja el a tünő pillanat. (Nagy József: A mai Filozófia főirányai 171. 1.) Az igazság odaadó kultusza ós az Abszolútum sóvárgása ós az a meggyőző érvelés, hogy csak ebben van, csak ebben lehet a megváltásunk — legyőző, leigázó erővel ömlik át minden sorából leikeinkbe. Nagy József egyetemi rektor azzal nyitja meg a pécsi egyetemet, hogy „nem a vagyonért, nem a hatalomért, de még csiak nem is a boldogságért vagyunk e világon, hanem, hogy a kötelesség öntudatának fényénél az isteni rész jelenjók meg szellemünkben." (Minerva II. köt. 215. 1.) Ezzel összhangban van, amit Székesfehérvár mély bölcselője harsonáz, hogy t. i. a szellemi világ nem ideológia, nem csinált eszményiség; a jog és az igazság pedig nem szubjektív és nem üres fogalom, hanem mindezek létező és tárgyi valóság, mely ha superindividualisok is, de mégis csak jelenvalók, sőt absolutumok. Az eszmények- nem fantomok, hanem életet adó, életet mozgató, életet fentartó és életet felemelő energiák, melyek valóságra támaszkodnak és épp ezért igazolva is vannak. Hiszen „eszmények, hitek, erkölcsi kapcsolatok, akarások ós érzések által kapcsolódik az ember az emberhez a társadalomban", végelemzésben a