Magyar jogi szemle, 1923 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1. szám

Waltérs: önt két indok vezette; azt hitte, hogy mind a kettőt egy és ugyanazon embertől fenyegeti veszélyt Tanú: Bizonyosra vettem. Walters: Ki volt ez? Tanú: Jasper János. Waltérs: Mit tett fivére mindezek után? Tanú: Oly szomorú és szerencsétlen volt, hogy elhagyta Cloisterhamot és Londonba ment lakni. Walters: Vele ment ön? Tanú: Nem, ott maradtam, hogy végig lássam a dolgokat. Walters: Itt megint az ön bátorsága játszott közbe? De nem kell felelnie. A juryre bizom, hogy vonja le a következéseket. És ezen egész idő alatt ön figyelte Jaspert? Talált magaviseletében valami gyanúsat? Tanú: Határozottat nem. Walters: Hallotta, hogy ide-oda járt? Tanú: Igen, időnként eltűnt. Walters: Tudja-e, hova ment ilyenkor? Tanú: Igen, Londonba ment. Walters: És hogyan viselkedett, midőn Cloisterhamban volt? Tanú: Járt-kelt és mindig célzásokat tett arra, hogy fivéremet oly hevesvérünek tartja, hogy félti unokaöccsét, ha találkoznék vele. Walters: Találkozott még Bud Rózával? Tanú: Szerelmes volt belé. Walters: Szivesen fogadta a leány? Tanú: Gyűlölte, utálta, rettegett tőle. Walters: Szólt Jasper valamit Rózának, mikor látta, hogy ez miképen viseli magát? Tanú: Azt mondotta neki, hogy nincs aki megakadályozhatja, hogy az övé legyen. Senkisem állhat meg vele szemben. Walters: Fenyegetett valakit, aki útjában volt? Tanú: Igen, fivérem életét fenyegette. Walters: Ugy érti ezt, hogy Bud Rózának olyasmit mondott, ami fenyegetőzés volt az ön fivére élete ellen? Tanú: Azt mondotta, hogy a legnagyobb bajba és veszedelembe ejtheti. Walters: Azt hitte ön tehát, hogv veszedelme nagyobbodott? Tanú: Igen. Walters: Felteszem, hogy ön néha elment Londonba testvérét meglátogatni? Tanú: Nem gyakran. Walters: Látta ön Londonban Bud Rózát? Tanú: Igen. Londonba szökött, annyira meg volt rémülve