Magyar jogi szemle, 1923 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1923 / 2. szám - Az akaratszabadság és a psychopathia büntetőjogi értékelése
52 a maga mivoltában szintén nem található fel a valóságbanEz a gondolat mágnesként hatott a legutóbbi évek jogi gondolkodására: felkapta egy igen jelentékeny egyéniség, aki magát nem is számítja az Als-Ob exkluzív irányzatához tartozónak: Kelsen és szisztematikusan kiépitette a jog alapvető problémáinak egész területére.18 Az uj irányzat ismét egy olyan divatos'jelszó szent nevében jött, aminőkről szólottam. Ez a jelszó a jogi purizmus volt. Ki kell rekeszteni a jogtudományból, mint normativ diszciplínából minden valóságtudományi elemet, ne maradjon benne semmi a biológiából, a pszichológiából, a szociológiából. És mi az a 100 százalékig desztillált tiszta juristicum, ami megmaradt a nagy purifikáció utáni? Csupa művirág, üres fikció. Miként a kificamodott tagok, ugy látszik a kificamodott gondolkodás is csak mankókkal tud tovább vergődni. így ebben a rendszerben az állam is csak fikció, egy imputációs végpont, olyan mint egy szög, amire a jogrendszert felakasztjuk, — az akaratszabadság is csak egy szög, hogy legyen a büntetőjogot mire akasztani s a felek, respektive a tettes akarata, amivel a magánjogban és a büntetőjogban in concreto operálunk: az sem reálpszihikai tény, az is csak egy fikciós szög. amire a magán — és büntetőjogi jogkövetkezményeket függesztjük. Hát én nem szeretnék a komolyság ellen véteni, de ellenálhatatlanul eszembe jut a nyakatekert adoma a leleményes őrgrófról, aki nem tudta kardját hova akasztani: ámde ez a kérdés szeget ütött a fejébe, ezt a szeget kihúzta, falba verte és kardját arra akasztotta. Az Isten szerelmére, mi erre a szögre néha embereket vagyunk kénytelenek akasztani, attól tartok, hogy ez a fikciós szög nem fogja kibirni ezt a súlyos megterhelést. Más kérdés, hogy a normativ tudományok nem kiváltnak-e más előfeltevéseket, mint a valóságtudományok, mint ujabban különösen Sauer állítja.19 Lehet, hogy ugyanaz a tárgy más és más szemszögből nézve, más és más képet mutat s a módszertani pluralizmus bizonyos mértékig minden esetre jogosult. De hogy ez elmehet-e addig, hogy ugyanarról a tárgyról két különböző tételt hirdessünk, ez a logikai alapiörvény szempontjából legalább is aggályos. Voltak következményektől vissza nem riadó deterministák, akik belátták, hogy az etikai felelősség megmentése determinista alapon aligha fog sikerülni és jórészt még mielőtt a. fentebb ismertetett gondolatirányok napvilágot láttak, más uton kerestek' megoldást: elhagyva a pszichológiai determi", HauptproWeme der SUiatsroclitslehre c. müvében 121—162., 157—172. 19 Td. m. 505—517,