Magyar jogi szemle, 1923 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 2. szám - Az akaratszabadság és a psychopathia büntetőjogi értékelése

50 hogy a nehézséget csak tovább toltuk s egy magasabb instancián tovább folyik a per. Keveset mond az a másik tanítás is, mely az akaratszabadságot szubjektív illúziónak, autoszuggesztiónak fogva fel, ehhez szeretne etikai vagy különösen büntetőjogi következtetéseket fűzni.9 így Hertz': Das ünrecht I. 129. Helyesen jegyzi meg mindehhez Rohland,10 hogy ezekre a téves érzetekre semmi felelősséget nem lehet alapítani, legkevésbé a deteraúnistáknak. A determinizmus másfelé is keresett egérutat. Tagadásba véve az akarat választási képességét, az akarat normálisan motiválható voltára vélte, mint sarokkőre a büntetőjog rendszerét felépíteni.11 Valóban a büntetőjog az Achilles-sarka a determinizmusnak és ennek legérzékenyebb részletét éppen a psychopathák teszik ki. Az akaratszabadság hiánya folytán a beszámithatóság hiánya itt lévén legszembeszökőbb. ei^kölesi öntudatunk ezen a ponton kiállt legerélyesebben „megállj"-t Ü büntető hatalomnak. A determinizmus büntetőjoga pedig képtelen ezt a különböző büntetőjogi megítélést indokolni: hiszen a normális motiválhatóság vélelme in concreto mindenkinél megdől, aki bűncselekménnyel terhelten a bíróság elé került. Ekkor az „ellenálló képesség" szalmaszálába kapaszkodott az elmerülő determinizmus s ezzel az indeterminizmus atyamesterétől, Aristotelestől átvett fogalommal visszasodródott az akaratezabadság vizeire. Egyébként a determinista elméletek annak az állításával, hogy az akarat a büntetőjog utján motiválható és hogy ez hasznos, sem ujat, sem eleget nem mondanak, mert a büntetés hasznosságának belátása még nem tudja eloszlatni igazságossága tekintetében táplált kételyeinket. Egyesek, mint a kitűnő Finger is, az akaratszabadság gonosz kisértetétől ugy próbáltak szabadulni, hogy azt közömbösnek jelezték a büntetőjog szempontjából, amelyet az akarat szabadságának problémája csakúgy nem érdekel, mint a villanyosság lényege a villanyszerelőt.*2 Nos, ha a problémát igy sikerülne is kitolni a büntetőjogból, mint szaktudományDÓl, valahol mégis csak megoldásra vár s a lekicsinylő szereposztás a jogászoknak — s elsősorban tudós önnönmagának — félreismerésére mutat. Könnyű belátni, hogy ezeknek a megoldási kísérleteknek egyike sem volt alkalmas arra, hogy a gondolkodó elméket a büntetőjog e végső problémája tekintetében megnyug9 Riehl: Der philosophische Kritizismus, II. 254. Du Bois Reyraond Die sieben Weltratzel. 10 Die Willensí'reiheit und ihre Gegner, 75. 11 Liszt: Zeitechrift f. d .ges. Strafrechtawiss., XIII. 342. 18 Lehvbuch des deutschea Strafrechts, 285.