Magyar jogi szemle, 1923 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 2. szám

44 A védelem előterjesztése. Crotch ur kifejti a védelem álláspontját és igy szólt: My Lord és esküdt urak! Nem fogom követni tudós barátom példáját, hanem csak körvonalaiban fogom a véde­lem álláspontját lehető röviden bemutatni. Mindjárt azon kezdem, hogy éppen nem akarjuk kétségbe vonni, hogy a vádlott kivánta Drood Edvin halálát, hogy meg akarta ölni, hogy megölését tervbe vette, hogy tényleg megkisérelte meg­ölését, hogy egy ideig azt hitte, hogy valóban megölte. De azt állitjuk, hogy nem történt emberölés. A gyilkossághoz nem­csak gyilkos kell, hanem meggyilkolt ember is. Megengedve most már egyelőre, hogy az előttünk levő vádlott potentiális gyilkos, hol van a meggyilkolt személyi Waltérs: Ez nyilván a megegyezés ellen való. Crotch: Mylord, másképen fogom tenni előterjeszté­semet. Walters: Felhívom figyelmét a következő tényre. Meg­egyeztünk abban, hogy az a jogi tétel, mely szerint nincs el­itélésnek helye, ha hulla nem találtatott, csak a jury vissza- - ­vonulása után vitatható meg. Ezt a kérdést egyáltalában nem lett volna szabad felvetni. Biró: De feltehetjük azt, ami nyilvánvaló tény, hogy meggyilkolt holttest nem találtatott. Walters: De ő tovább ment, azt kérdezte: „Hol a holt­test?" Crotch: Megnyugszik-e barátom, ha igy teszem fel a kérdést: Hol van a megölt ember! Mi azt mondjuk, hogy Jasper János 1860 karácsony estéjén nem ölte meg Drood Edvint. Teljes jogunk van feltételezni, hogy Drood Edvin él, amiből okszerűen következik, hogy Jasper János tör­vényesen nem Ítélhető el gyilkosságért. Azután természete­sen ezt fogjuk kérdezni: Ha gyilkosság kisérlete történt, amint ezt tényként elfogadtuk, nem lehetett-e ez a kísérlet sikertelen; ha pedig sikertelen volt, hogyan hihette az állí­tólagos gyilkos, hogy sikerült. Ezek a kérdések valószínűleg meg fognak oldatni; reméljük, az általunk előállítandó bizo­nyítékokkal fognak megoldatni. Ezúttal csak annyit tartok szükségesnek mondani, hogy ez eset kulcsát abban fogjuk megtalálni, hogy a vádlott ópiumélvező volt, amely szokás­nak kétségtelenül hódolt, My Lord, egy izlandi lelkészről be­szélik, hogy hiveit a mértékletlenség veszélyeire figyelmez­tetve, ezeket mondotta nekik: „Mi teszi, hogy reá lőtök föl­des uratokra!" Felelet: „Az ivás". „És mi teszi, hogy nem találjátok?" (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents