Magyar jogi szemle, 1923 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1. szám - Ungarische Bibliothek

26 olvasásának sorrendjében, fontosabb vagy kevésbbé fontos minőségükre való tekintet nélkül, szerző fejtegetéseinek egymásutánjában idejegyzünk, már nem a magyar tudományosság propagandáját szolgáló kiadványnak, hanem magának az anyag tudományos feldolgozásának szólnak. 1. Ami mindenekelőtt Almási rendszerét illeti, a nagy rendszeri keretekben: törött utakon halad; az egyes kereteket kitöltő tartalmat azonban a megszokottból meglehetős függetlenséggel és jelentős eltérésekkel osztályozza. A jogszabálytan, az alanyi jogok és az ezek életfázisait megjelenítő jogi tények tanának, a jogellenes ós „közömbös" cselekvények, puszta események, valamint az alanyi jogok gyakorlásának és érvényesítésének tárgyalása, mintegy általános rész előzi meg a személyi, családi és öröklési jogot, mig a II. kötet számára a dologi és kötelmi jogi intézmények maradnak fenn. A „személyi jog" jóformán üres lap. Az alig két egész oldalra terjedő fejtegetések a személyi jogok gyakorlati szempontból kevésbbé indokolt csoportosítására (1. alább sub 7.) s a személyi jogok „kisugárzásainak" a különös jogterületekre való átutalásán és egynéhány, minden személyi jogra találó általános elvi tételen kivül egyebet nem foglalnak magukban. A személyiség fogalma, az arra kihatással biró ténykörülmények, természetes és jogi személyek tana a jogtárgy fogalom részletes vizsgálatával együtt az alanyi jogok előfeltételei cimén az általános részben talált helyet (48—153. 1.). Az egyes személyiségi jogoknak, mint különös intézményeknek tárgyalása pedig — ugy látszik — az általános magánjog köréből kieseik, hacsak a II. kötetben valahol felvéve nem lesz. Mint magánjogunk rendszerének legifjabb tagozatait mindenesetre sajnálattal látnók, ha minden további nélkül a „Sonderrechtliche Vorschriften" (164. 1.) vackába utalódnának, hiszen az utóbbi évtizedek szokásjogának fejlődési iránya s különösen a becsületjog hathatós védelmének 1914. évi törvényes szabályozása a személyi jogokat érő jogsérelmek rendezését a kártérítés eszmevilágából többé-kevésbbé már kiemelte s a tiszta magánjogi védelmet legalább elvileg proclamálta. Szerző rendszeri szempontjait egyébként kifogásolni nem akarjuk; lehet, hogy a szerzői jogot sem fogja példának okáért könyvébe beleilleszteni, annak azonban elfogadható indokát, hogy az 1914 : XIV. és XLI. t.-cikkekben — mint büntetőjogi szabályozásokban — foglalt, de merőben magánjogi vonatkozású intézményeket könyve „Különös Rész"-éből miért mellőzött el: nem találjuk. Az a „Személyjog", melyet, mint e „Különös Rész" legelső fejezetét olvasójával közöl: ezzel a tartalmi megcsonkításával egészen feleslegesnek látszik. 2. Magánjog- és közjog. A kettő közötti különbség megvonása a magyar magánjog fogalmának meghatározásánál merül fel. Szerző annak előrebocsátásával, hogy a köz- és magánjogi jogrendszer közti határterület kijelölésénél célszerűségi okoknak és történelmi véletleneknek jut a döntő szerep, céltalannak tartja a jogszabály rendezte életviszony természetében keresni a causa divisionist s ehelyett inkább az egyes jogi tényekhez fűződő joghatások megvalósításának módja és mikéntje volna szerinte az, ami a megkülönböztetésre biztosabb alapot adhatna. Miután pedig a magánjogra a joghatások által kedvezményezett akaratát tartja legjellemzőbbnek, a magánjog fogalmát a következőkép véli megállapíthatónak: „— magánjog alatt azoknak a szabályoknak összessége értendő, melyeknek alkalmazása (Anwendung) elvileg az általuk kedvezményezettnek akaratára van ráhagyva (anheimgestellt)" (3. 1.). A levont concluziót pontosnak nem mondhatjuk. A praemissák helyesek ugyan, de ezért a belőlük vont következtetésnek is másképen, még pedig ugy kellene hangzania, hogy magánjogról ott van szó, ahol a kérdéses joghatások realizálása, maga, történik a kedvezményezett akaratával és cselekvőségével és nem a jogszabály alkalmazása. Való ugyan, hogy a joghatások megvalósítása a legtöbb esetben önkéntes jogszabályalkalmazást is jelent; de nem mindig. A jus praeceptiorum érvényesülése és alkalmazása p. o. igazán nem függ a joghatás által kedvezményezett tetszésétől, bár egyébként kétségen felül álló, tiszta magánjogi szabályozást jelenthet. Nem egészen