Magyar jogi szemle, 1923 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 5. szám - A jogakadémiák megszüntetése és a jogi oktatás gyökeres reformja

142 lése ós szellemi kultúránk megmentése és magasabb szánvonalra emelése érdekében rövid idő alatt is annyi üdvös reformot létesített, nem fogja elmulasztani a kedvező alkalmat a jogi szakképzés gyökeres reformjára nézve sem, ebben a jó reménységemben a jogakadémiák kérdésében azt javasolnám, hogy keressen módot a miniszter ur arra, hogy két jogakadémia az öt közül — legalább átmenetileg — fennmaradjon. És pedig tekintettel arra, hogy a jogi oktatás, ha a felekezeteknek e téren a múltban teljesített szolgálatait hálásan kell is elismernünk, elsősorban mégis állami feladat, megfontolandó lenne az is, nem volna-e ajánlatosabb az összes felekezeti jogakadémiák törvény utján való megszüntetésével, két állami jogakadémiát szervezni az arra legérdemesebb két régi jogakadémiai székhelyen (nézetem szerint Egerben ós Sárospatakon) a megszűnt felekezeti jogakadémiák megfelelő tanári személyzetének átvételével. (Hiszen figyelembe kell venni, hogy az összeomlás előtt egy tisztán állami jogakadémiánk is volt Kassán, s egy kir. kath. jogakadémiánk Nagyváradon) . A miniszter ur ugyan, amint a dolgozatom elején említett rendelkezéséből látható, a jogakadémiák megszüntetésére nézve azt az utat választotta, hogy f. é. június végével beszünteti az ezen intézeteknek eddig nyújtott tanári fizetéskiegészitést, s magukra a fenntartó felekezeti hatóságokra bízta intézeteik megszüntetését. Mindenesetre a felekezetek autonómiája szempontjából ez volt a loyális ós egyedül megnyugtató ut és mód e kényes kérdésben. Miután azonban így a felekezeti jogakadémiák fennmaradásának elvi akadálya nincs, nem következhetik-e be az az állapot, hogy mindenik felekezet egy, esetleg több akadémiát is nagy anyagi erőfeszítéssel továbbra is fenn fog tartani. Amint ugy látszik, hogy — eltekintve talán Hódmezővásárhelytől — a többi négy jogakadémiai székhely (Eger, Sárospatak, Miskolc, Kecskemét) mindenike — tiszteletreméltó ragaszkodással — igyekszik megmenteni a maga eddigi intézetét. Ha pedig ez bekövetkeznék, akkor ott vagyunk, ahol voltunk. Nézetem szerint azért a kérdést ugy kellene megoldani, hogy a felekezetek érthető érzékenysége se szenvedjen csorbát, viszont a jogi oktatás helyes reformjának mindennél fontosabb állami, illetőleg nemzeti érdeke isi feltétlenül megóvassók és biztosittassék. Erre nézve két ut lehetséges. Vagy azt kimondani egy külön törvényben, hogy a jogi sziakoiktatás állami feladat, melyet az állami egyetemi jogi karok és az állam által fenntartott jogakadémiák teljesítenek. Ebben az esetben aztán el lehetne dönteni a törvényben azt is, hogy az állam csak két jogakadémiát tart fenn ós pedig a történeti múltjuk, eddigi századosi szolgálataik és mai, teljesen meg-