Magyar jogi szemle, 1923 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 4. szám - Mennyiben alkalmazhatók a sajtótörvény rendelkezései a fonográf, a gramofon s a film után terjesztett gondolatra

117 szóbeli közléseiben ismételten az én igénytelen nézetemmel homlokegyenest ellenkező felfogásra taláitam, szükségesnek tartom, hogy ebben a kérdésben elfoglalt álláspontomat kifejtsem, mert remélem, hogy ezzel — okot adva az ellenkező álláspont megvilágítására — hozzájárulok a kérdés tisztázásához. A St. 2. §-a a következőképpen szól: „2. §. Sajtótermék valamely iratnak, ábiázolatnak vagy zeneműnek műszaki vagy vegyi uton előállított többszörösitése. A sajtótermékekre megállapított jogszabályokat megfelelően alkalmazni kell a gondolatnak fonográf vagy más készülék utján többszörösitett kifejezésére.'1 A sajtótermék fogalmát tehát a 2. §. első bekezdése meghatározza; a második bekezdése pedig az első bekezdésben meghatározott fogalomra utalással elrendeli, hogy a sajtótermékekre megállapított jogszabályok alkalmazásba kerülnek a gondolatnak egyes készülékek utján többszörösitett kifejezésére is. A törvény e rendelkezéseinek egybevetéséből következik, hogy a fonográf (vagy más készülék, pl. gramofon, filmvetitőgép stb.) nem tekinthető általában olyannak, amelyre a St. rendelkezéseit minden megszoritás nélkül alkalmazni kell, hanem ezekre a készülékekre — helyesebben a gondolatnak ily készülékek utján többszörösitett kifejezésére — csupán megfelelően keli alkalmazni a sajtótermékekre megállapitott jogszabályokat. Abban a kérdésben, hogy a fonográf vagy más ilyenféle készülék tekintetében mennyiben lehet alkalmazni a törvénynek a sajtótermékekre megállapitott szabályait, a St 2. §-ának második bekezdése két irányitó elvet állapit meg; ezek közül az egyik, hogy a sajtótermékekre megállapitott jogszabályokat nem az ily készülék számára többszörösitetten előállitoit termékekre, hanem a gondolatnak az ily „készülék utján többszörösitett kifejezésére" kell alkalmazni, a másik irányitó elv pedig az, hogy a jogszabályokat „megfelelően" vagyis csak annyiban kell alkalmazni, amennyiben ezek a jogszabályok — tekintve az ily készülékek különleges sajátságait — egyáltalában alkalmazhatók. Ami az első irányitó elvet illeti, kétségtelen nézetem szerint, hogy7 itt a törvény szóhasználata nem szabatos és hogy ennélfogva ennek az irányitó elvnek az értelmét s ehhez képest a törvényhozónak ebben az irányitó elvben megnyilvánuló akaratát, csupán következtetés utján a törvény egyéb rendelkezéseivel egybevetve tudjuk csak megállapítani. A szabatosság rovására esik nevezetesen, hogy a fonográf, ameíyet a törvény kifejezetten megemlit vagy más ily készülék, amelyekre a törvény utal, amilyennek tekinthető